Nyugat · / · 1936 · / · 1936. 1. szám · / · FIGYELŐ
2. Amit művel, az épen nem egyszerű dolog, s titkait ellesni nem csekély feladat. Brutális súlyok hirtelen könnyed, táncszerű remegésbe fognak, néma tárgyak halkan, rejtélyesen fölénekelnek, a fakó, szomorú bútoron lágy fény csusszan el, s a világ, ez a Gelléri-féle proletárvilág észrevétlenül, gyöngéden opalizálni kezd. S ha csodák nem is történnek, de csodák szagával, csodák ígéretével telik meg a különös színekben áramló levegő. A proletárvilág gyöngéden opalizálni kezd - írtam az imént. De senki se gondoljon érzelmes, ellágyult átfestésre. Nem hamis és regényes rátoldásról van itt szó, hanem egy költői »felfedezésről«: arról, hogy minden feketeség mélyén napos fények remegnek, s minden bús szegénység alján kincsek különös csilláma izzik.
Milyen emberekről ír Gelléri?
Egy szurtos csavargóról, aki lakás híján a Hűvösvölgy füvére viszi elsőnapos feleségét; egy rozzant koldusról, aki egy elhagyott telken nyomorult viskót lopkod és eszkábál össze magának; egy izomkolosszus kikötőmunkásról, aki megszakad a teher alatt; mázoló munkásokról, akik üvegszám vedelik a flóderozáshoz kapott sört és otromba ricsajt csapnak a műhelyben; szurkáló kőmíveslegényekről, akik egy hullát falaznak az épülő házba; a nyomortelep lakóiról, akiknek »tetvek, poloskák, svábok, bolhák lakják szőrerdőiket«; egy iskolakerülő lurkóról, aki baltával hasítja szét kispajtása fejét; egy berúgott, behemót kékfestőről, aki a folyóba fullad; egy kiéhezett proletár-hadról, amely gonosz, vad tréfával ront a haldokló gyárgondnokra; egy cselédről, aki megfojtja újszülöttjét és megtébolyodik; egy írástudatlan szegényről, akinek a fia is ötöst hoz az elemiből; egy kidobott boltilányról, aki rossz útra tér; egy bolondos perec-árusról, aki felakasztja magát; a bibliai Jonatánról, aki filiszteus óriásokat öldös, véresen és kedélyesen; és a bibliai királyról, aki frissen buggyantott tulokvérben melengeti kihülő testét.
Szörnyű, keresetten szörnyű panoptikum ez.
De...
A szurtos csavargó, aki a hűvösvölgyi nász felé villamosozik az esküvő alkonyatán, úgy szedte össze, tíz és húsz fillérenkint, magaszőrű barátaitól, a villamospénzt - kölcsönben, becsületszóra, mert hitestársát röstelte a Hármashatár-hegyre vinni, ahova különben járni szokott; a szemetes telken építkező koldus asszonyt is kap vityillójába, s mikor a telektulajdonos kidobatja őket, »úgy fordulnak vissza a grund végéről, mint Ádám és Éva a paradicsom kapujából«; a kikötőmunkás nem buta kényszerből szakad meg, hanem magas virtusból, egy toprongyos élet egyetlen presztizs-lehetőségének halálos védelmében; a sörös mázolók kijózanodnak a becstelen ricsaj után és angyalian polgári tisztességtudással ütnek helyre mindent; a kőmívesek egy ártatlanul gyilkosságba esett társukat mentik az áldozat befalazásával; a baltás elemista szerelemféltésből gyilkol, egy kékszemű leánykáért, aki csak a pajtása meséjében él; a részeg kékfestő apostoli eksztázisban megy a folyónak, az igazságért, a csodahittel, hogy átlábol a hullámokon; az idétlen tréfájú, dühödt farsangolók szelid és félszeg szeretetbe lágyulnak a haldokló ágya előtt; a tulokvérben melengetőző király a parittyás, hárfás kis Dávid - - - és így tovább, és így tovább.
Ezek a szörnyű alakok csillagokat hordoznak kócos hajuk alatt, keshedt rongyaik mögött, kicserzett markukban. Vaskos krumpli-orruk hegyén titkos kis Elm-lángok libegnek...
Minden Gelléri-novellának félreismerhetetlenül egyéni atmoszférája van: rezgő, finom gőzburok takar mindent, s mögötte édes és groteszk figurák élnek és halnak.
3. Gelléri Andor Endre írói tehetsége, úgy látszik, végzetesen a novellához van kötve. Eddig megjelent könyvei -
A Gelléri novellája e műfaj különös, új változata. Gelléri előtt munka közben nem a mese hatásos alaprajza, nem egy teljessé érlelt hangulat, nem is egy tudós gonddal szétszálazott lélek vagy egy tökéletes plasztikájú jellem lebeg ideálképen. Azt a pillanatot hajszolja izgatottan és művész-erői minden megfeszítésével, mikor figuráiban, e rangtalan sár-emberekben, kigyullad az égi származás rejtelmes fénye, mikor hirtelen, egy különös szemvillanással, egy meghökkentő gesztussal - isten tudja mivel - önmagukon túl mutatnak, s azonkívül, hogy vannak, jelentenek is valamit. Minden jó Gelléri-novella bátor ívben emelkedik e pillanat ünnepi csúcsa felé, ahol az anyagon átüt a lélek, mindennek »értelme« lesz, szimbolum-sejtelmünk támad, és megoldottnak érzünk valamit.
4. Persze, nem minden útja sikerül. Gelléri »őstehetség«, ösztönös alkotó, aki lemond a rutin külső fegyelméről, biztosítékáról, racionális műfogásairól, amelyek a rossz szédület tétova pillanataiban oly szerencsésen segíthetik át a művészt a szakadékon. Ügyeset, símát sohasem alkot. Amit csinál, az vagy villan és csattan, vagy ormótlanul eldől, ügyefogyottan szétfolyik. Egy író alkati vonásait, tehetsége belső irányvonalait egy félresikerült darab gyakran tanulságosabban mutatja, mint a teljes, zárt remekek. Gelléri új kötetében a