Nyugat · / · 1935 · / · 1935. 2. szám · / · FIGYELŐ · / · KISEBB BÍRÁLATOK

Kardos László

Ifj. Bókay János: Megvédtem egy asszonyt. (Regény ) A hős - rokonszenves pesti fiatalember - védelmére kel egy ismeretlen ifjú hölgynek, akit az ura nyílvános helyen durván megsértett. Az ifjú hölgy elválik az urától és hosszas huzavona után felesége lesz a fiatalembernek. Igénytelen történet, amelynek fordulatai csak átlagosan érdekesek, s alakjait is inkább rutin formálta, mint élmény teremtette. Valami mégis a szórakoztató irodalom magasabb vonalába emeli a regényt: intelligens, jólfésült írásmódja. A langyos história s a hozzákapcsolódó, nem túlságosan súlyos mondanivalók kultúrált elegánciával vannak tálalva, s ez rangot ad a könyvnek.

Árkossy Károly: A tömegek Golgotáján. Háborús és fogolyélményeit rajzolja meg ebben a könyvben a szerző, aki élményen rendszerint valami borzalmas, rendkívüli dolgot ért. Ilyen borzalmas jelenetek nyűzsgő, kavargó dombja az egész könyv. Persze, a szakadatlan halálhörgés, a bomló hullák mellkasában dőzsölő patkányok, a puffadt végtagok, a gránáttölcsérek, a tetvek örökös népvándorlása «ütik» egymást, s az olvasó mihamar eltompul az árnyalást és fokozatokat nem ismerő borzalom-záporban. S eltompul lassanként a könyv pátoszos és lihegő stílusának itt-ott talán mutatkozó értékeivel szemben is: a torlódó, kavargó, szörcsögő, mentől-hangosabb jelzők és mentől-mozgalmasabb igék még jobban kimerítenek, mint a tetvek és patkányok. A könyv íráskultúrájának súlyos fogyatkozásai annál fájdalmasabbak, mert egyébként a szerző állásfoglalása háborúval, forradalmakkal, emberi szenvedéssel és szellemi értékekkel szemben igen rokonszenves: tárgyilagos, jóságos és emelkedett.

Dr. Philipp Kálmán: Egy tűzértiszt harctéri élményei. Tanáriasan pedáns, a tényekhez nyílván körömszakadtáig ragaszkodó tűzér-emlékezések, egy kötelességtudó katona szerény és bizonyára megbízható referátuma az olasz frontról. Kár, hogy írói képességek nem támogatják az emberi-katonai jószándékokat. Szerző igen ügyetlenül, a régi tankönyvek száraz, tudákos, plasztikátlan nyelven ír, néhol a dinsztreglama merev modorába is belecsúszva. Viszont kellemesen lep meg, hogy a könyvben semmi sincs az obligát háborús borzalomhajhászásból.

Székely Tibor: És ne vigy minket a kísértésbe. (Regény.) Van egy modern regény-zsargon, amelyet ennek a könyvnek a szerzője is tűrhetően beszél. Vannak jó szemre valló megfigyelései, emberei itt-ott már lélegzenek, a mese súlyosabb erőszakosságok nélkül csavarodik célja felé. De az egész könyvön elömlik valami olcsó önbizalom, valami másodrendű zsurnalizmus, amely lehangol és elidegenít.

Marek Antal: Zsákutca. (Regény.) Egy fiatal, vidéki birtokos és egy özvegységre jutott finom fiatalasszony tragédiába forduló szerelmi története. A mese egészében és az előadás részleteiben írói képesség, némely jelenetben valódi írói erő érzik. Hogy a regény mégsem kelti igazán sikerült munka impresszióját, s nem is revelál megragadóbb tehetséget, annak az az állott irodalmias légburok az oka, amelyből a figurák csak ritkán tudnak kilépni. Ezek az alakok az író realisztikus céljai ellenére is «stilizálódnak». szavaló, ismerősen kendőzött bábukká lesznek. Ez aggasztó hiba, s árnyat vet a könyv igéretesebb lapjaira is.

Ferdinandyné Lengyel Angéla: Nagy Péntek (Dráma), A nagypénteki tragédiának, jobban mondva a tragédia izgatott hullámverésének a képe Krisztus, a főpapok és Pilátus környezetében. Az ökonomikusan épített jelenetek jambusos retorikája símán és kényelmesen omlik, s mindenütt tisztes szintet tart A műnek nincsenek kilengő pontjai, se föl, se le.