Nyugat · / · 1934 · / · 1934. 22.szám · / · FIGYELŐ · / · Képzőművészet
A dánok grafikai kiállítása a Nemzeti Szalonban nem annyira meglepő élvezetekkel, mint inkább érdekes tanulságokkal szolgált. Kiemelkedő művészegyéniségeket alig találtunk rajta, de annál több átlagos kultúrát. Észre lehetett venni, hogy e szorgalmas és technikailag igen fejlett, becsületes grafika mögött józan és derék polgári réteg áll, mely szeretettel és megértéssel fogadja törekvéseit s hogy az a dilettantizmus és sablónmásolás, amely nálunk annyira elharapódzott, a dánoknál kevésbé érvényesül.
De ugyanakkor eszünkbe kellett annak is jutni, hogy a mi grafikánk, akármilyen mélyen lóg is le az egyik oldalon, egyes kíváló művészeinkben sokkal magasabbra tud emelkedni, pedig nincsen mögötte olyan jómódú és megértő polgári társadalom, mint vendégeink mögött, akiknek átlagos, kulturált grafikája még az életben is jól megállja helyét, míg a miénk inkább egyes kiválóak néha elővett, a lélek mélyebb megrezdüléseihez használt kivételes eszköze, de nem kenyérkereset.
Idegen nemzetek kiállításain a nemzeti jelleg is érdekel. Ezt itt nem volt nehéz felismerni. Mert akármennyire meglátszott is a francia, vagy a német hatás, mégis szervesen oszolt el a dánok nemzeti jellemében. A dán grafikusok igen józanul állanak a naturalizmus és a szuverén képzelet két szélsősége között. Nyugodt és meleg gyönyörködéssel élvezik a képzőművész vizuális örömeit, sok bensőség is van bennük, olyan szorgalmas pontossággal párosulva, amely a földműves, vagy a hagyománytisztelő iparosember nyugodt, sietséget nem ismerő, tempós munkájára emlékeztet. Erősen polgári ízű művészetet adnak, mely nagyobb kilendüléseket semmilyen irányban sem ismer, nem kavarja fel az érzelmi világ mélységeit, de amit maga elé tüzött, azt, kerülve minden játékos könnyedséget, inkább némi nehézkességgel, de becsületes kitartással oldja meg: távol áll minden izgató különösködésétől.