Nyugat · / · 1932 · / · 1932. 5. szám · / · Sebesi Ernő:
Most ott áll a csúszós úttesten és birkózik a kásás-csatakos hóval. Egyenlőtlen, vad viaskodás ez. A lapát már csaknem odanőtt a kezéhez, nagyokat szuszog s ahogy fázó kezét szájához emeli, hogy párájával megmelegítse égő körmét, úgy látja, hogy a keze is B-listára került. Finom, karcsú, szinte nőiesen elnyújtott kezét már medikus korában dícsérték csodálva. Különösen a kolleganők irígykedtek kecses, idegesen vibráló ujjaira.
A körme rettenetesen ég, felkapja a fejét fájdalmában s a járdára pottyan a tekintete. Egy manikürszalónból elegánsan, jókedvűen fiatalemberek jönnek ki éppen. Még a párájuk is könnyebben, ügyesebben oszladozik s kering a levegőben, mint az övé.
Először érzi életében az irígységet. Ezen még sose kapta magát rajta.