Nyugat · / · 1929 · / · 1929. 4. szám · / · Irodalmi figyelő
Február harmadikán, a Zeneművészeti Főiskola nagytermében, lelkes hallgatóság sorai előtt írók, művészek hódoltak Babits Mihálynak. Az ünnepség végén maga az ünnepelt jelent meg a dobogón. Megjelent, hogy megköszönje a hódolatot, mely költészetének szólt és hogy kimentse magát az ünneplésből, mely személyének szólt. Amit mondani akart és amit mondania kellett, azt megmondta műveiben; mit mondhatna még ezek után így szemtől-szemben a közönséggel? Életét beleöntötte verses- és novellás-könyvekbe, regény- és tanulmánykötetekbe. Ha kiváncsiak vagytok arra a darab életre, aki Babits Mihály, - ne a pódiumon dadogó emberben keressétek azt.
A gyámoltalanság szavait intézte Babits Mihály a közönséghez és mégis, ahogy ezek a szavak egy gazdag műsor végén felcsendültek, minden szónoklatnál meggyőzőbben bizonyították a betűkbezárt élet titokzatos hatalmát. Mert az «ünnepély» mindig a «nyilvánosság» perspektivájában mutatja meg az ünnepeltet. És hogyan hódíthatta meg az az ember, aki az életet mindig csak önmagában kereste, - mégis ennyire az élet nagy nyilvánosságát? - Aki végighallgatta a Babits-est műsorát, végighallgatta mindazt, amit a külső élet legkülönfélébb köreinek kiküldöttei, - az írótól a politikusig, a drámai színésztől a sanszónénekesig - elmondottak vagy előadtak, az joggal gondolhatta, hogy itt most valami hallatlanul mozgékony és élelmes emberről beszélnek, valami ezermesterről, aki egyformán jártas a politikai fórumon és a kabaré-brettlin, aki fölényes mestere a szónoki agitációnak és a szalónok könnyed csevegéseinek, aki aktív részt vesz éles filozófiai vitaestélyeken és mindennapos a hangversenytermek csillárfényű világában. - És íme: az ezermester vívőr helyett megjelenik egy költő, aki azt mondja magáról, hogy a világhoz csak betűkön keresztül tud beszélni.
Ez az ember egyebet sem csinált, mint versekben és regényekben azt mondta, hogy «ez vagyok én» és íme, az élet csapatai köréje gyűlnek és mind azt mondják: «ha az vagy, aminek megmutattad magadat, akkor a miénk vagy, az életé». - Az az ünnep, melyet a Nyugat Babits Mihály tiszteletére rendezett, mintegy élő példája volt, hogyan lesz a zsení magányos kincse közkinccsé. Fellépett a dobogóra
Hányféle visszhang! Hányfelé járnak ezek a versek. Az élet hányféle részletébe hatoltak bele. S most jönnek a részletek, hogy hódoljanak annak, akiben ez az ezerféle kisugárzott élet: Egész. Irigyellek költő, mert költő vagy - hangzott ki