Nyugat · / · 1927 · / · 1927. 17. szám
Maradjak elhagyott, sötét,
és bűneim gondoljam végig,
és kínlódjam bünhődve vérig,
hordjam a kín szúrós övét...
Élek, mint szerzetes, külön,
s magamnak százszor fölidézlek
s nyugtalan szívvel nézlek-nézlek,
ő súlyos vétkem, nagy bünöm...
jó volna hinni, nincs hitem,
te megtaláltad a keresztet,
én hova fussak, mit keressek...
emléked júdásként viszem,
te megmaradtál jónak, szentnek,
engem ki old fel és ki ment meg...