Nyugat · / · 1920 · / · 1920. 11-12. szám · / · Csöndes Pál: Versek
Hordom ma csöndes bánatoknak súlyát,
Bús csüggedt vágynak őszi barna búját,
Lemondó vágynak fonnyadt koszorúját,
Hűs őszi reggelek halvány borúját. - -
Miért enyém te nem lehetsz soha?
Ó szépségeknek kincses sátora,
Unt szürke életemnek bíbora,
Halk életemnek vidám sikolya! - -
Mögöttünk - jaj! már ott ődöng a tél,
És arcunk, vágyunk hervad egyre-egyre. - -
S mi mégis állunk isteni szent félelemmel
Előtted ősi-őszi furcsa rejtély,
Mint balga álmodók - életünk-feledve. - -
(Olyan voltál ma, Kedves, mint egy őszi reggel!)