Nyugat · / · 1918 · / · 1918. 21-22. szám
A percek mint vén olvasószemek
úgy peregtek, fázott a homlokom
és égett, - sárga, zörgő lombokon
szóltak a széljátszotta ütemek.
Elbujt a hold, a kezem reszketett
és mind nagyobbra nőtt benne a kés,
fojtott a régi csók, az esküvés
és átkoztam szívem, mert szeretett.
Az ajtó nyílt... fehér ruhája
elsötétedett... megrebbent a szája...
csattant a hús... szívét ütöttem át.
Aztán nőtt, nőtt egy piros rózsa rajta
s én néztem amíg szép, hazug ajka
kékes-fehérre vált.