Nyugat · / · 1916 · / · 1916. 22. szám · / · Tóth Árpád: Fordítások régi és új költőkből
Olykor, lezárt szemem, ha tikkadt őszidők
Estéin szívre szívom keblednek hév szagát,
Kigyúlni látja szebb táj szikrázó évszakát,
Egy partot, napban égőt s ragyogni nem szünőt;
Egy lusta szigetet, hol furcsa módra nőtt
Ágakra a természet ízes gyümölcsöt ád,
A benszülöttnek edzi hajlékony derekát
S őszinte szemüvé csodásítja a nőt;
Igy illatod ha ringat, rám édes ég sugároz
S egy távol révbe réved szemem, hol sok-sok árboc
S vitorla, sós habok fáradtja, vesztegel,
Míg zöld tamarin-ágról alákering az illat
A légbe s orrlikam duzzasztva lelkemig hat
A matróznép dalával vegyűlve s veszve el...
Tóth Árpád