Nyugat · / · 1915 · / · 1915. 13. szám · / ·
Soissons. - Sir Durner-Werzens. - Hír a kutyámról és Dawisről. - Az út. - Az alvás zsírja. -
Éjfél van, amikor beérünk Soissonsba. Velem van Sir Durner-Werzens a
Így vagyok itt magányosan, bár Sir Durner-rel és talán éppen azért magányosan. Minden érzésközösség nélkül kitűnő kollégámmal, egy katonai autó mélyén ülök szomorúan. Az út rettenetes. Sir Durner-Werzens alszik, lekonyult fejjel a kocsi párnáján. Az orrára nyomott puha kalapja alól, mint fürge piócák csapkodnak elő a szélben, vaskos fekete hajfürtjei a füle mellett. Az egész arca, mint egy széteső tésztatömeg úgyszólván feloldódott az alvás zsírjában, s az alsó ajka petyhüdten csüng alá,
*
Az Aisne fölött és hídroncsai fölött, a hold süt parvenü-ragyogással. És mindenfelé az éjszakában apró tüzek vannak elhintve, régi gyermekmesék hangulatával. Itt-ott az út mentén, a soissonsi csaták ijesztő emléke kísért kivetett és magányos hullákban, melyek széttárt karokkal és hanyatt fekve a holdat bámulják és ezüstfejű emberi fajok hőseinek tűnnek, lekaszálva a fényben. És a temető mentén, ahol elrobogunk és az egész kert körül és a fák alatt is a mélyben, sűrű fáklyák lobognak és kergetik egymást tragikus füstökben.
A temető itt is fel van dúlva, a temető! Kis városok minden gőgje, büszkesége és önérzete az ilyen halottas kert s itt lesznek celebritásokká, e megdermedt promenádon, a sírhelyek és márványok díszében, a vidéki élet homályos figurái, szónokló ügyvédek, körorvosok, uzsorások, hős szerelmesek és vénkisasszonyok, mert a halál nyújtja mindnyájunk számára a legkönnyebb dicsőséget és a legkacérabb érvényesülést. A márvány mindent elbír, a legtúlzottabb elismerést aranybetűkben s a legviccesebb epigrammákat, csak a gránátot nem. Most itt van Soissons egész halotti előkelősége, feldúlva és megbolygatva és kihányva a kriptákból és kitaszítva a márványlapok alól, a szobrok, gyászoló angyalok és kesergő génie-k alól, melyek nagyrészt letörve, megcsonkítva és bedőlve azt a keserű tanúságot nyújtják, hogy az ember még a fantáziáiban sem lehet biztos, ami elég szomorú. Tényleg ez az egész rombadőlt kőgyűjtemény azt a kisvárosi emberfajtát idézgeti, melynek minden tulajdonsága között csak a hiúsága nagy. A fáklyák világában most már nem is halottak ezek többé, nem is megbolygatott utasai ama
Belga utászkatonák és szanitécek végzik ezt a gondűző munkát. A fáklyák lobognak a hold alatt. A sírokat újra beássák s beföldelik, a kihányt hullákat visszagurítják respekív üregeikbe, ahol a fáklyák fénye valami vörhenyes pince hangulatát kelti. Két katona egy koporsót cipel, amelynek meghasadt deszkáiból a halott lába lóg ki, mintegy halálos reumákba nyomorodva és barnán mint egy bronzdarab.
*
Nem tudom micsoda titkos eszmetársulás késztet arra, lábról lévén szó, hogy Sir Durner-Werzenst enyhén oldalba lökjem magam mellett.
- Nézzen oda, - mondom neki.
De kitűnő kollégám nem mozdul. Elmerülve az alvásban, vaskos lélegzetvétele puffog szétnyílt ajkán, mely teljesen szemérem nélkül való.
Borzasztóan egyedül vagyok. Kínzó magányosságom érzése úgyszólván a halántékomon lüktet. Mögöttem hullákat hordnak s az éjjeli szél bűzös illatokat kerget. Maga a hold tűnik bűzletesnek. S amint Sir Durner-Werzens háborítatlanul alszik mellettem, gonosz indulataim támadnak, rossz angol regények romantikájával. A Philips alkotó zsenije némi gyilkosságot szuggerált volna itt autón robogó hősének az éjben. Rá kell jönnöm arra, hogy a rémregények pszihológiája a legigazabb tudomány. Egészen világos és parancsoló ösztönök egyenesen arra késztetnek, - és micsoda ellenállhatatlan erővel, hogy Sir Durner-Werzenst meggyilkoljam. Az eset pikantériája, szép szabályosan végrehajtva, a színes riport mámorával hat. Mert újságírói érzékem, a hosszas gyakorlat és bűnügyi tapasztalatok után, nemcsak a gyilkosság tényét követi a technikai kivitelben, de a leírását is, a részletei
Akkor megnyugszom. Az idegeim lecsillapodnak és fáradtan nyújtom ki a karomat, egy csöppet rezignáltan is, e lehetetlen gyönyör előtt. Tudniillik az ára rettenetesen nagy. A világért sem kompromittálnám magam Sir Durner-Werzens-el a