Nyugat · / · 1910 · / · 1910. 10. szám · / · ADY ENDRE: A MINDEN-TITKOK VERSEIBŐL
Ki az én sorsomat ellopta,
Láttam,
Nipponban vagy Amerikában,
Nem emlékszem:
Álmomban láttam.
Aratott és eredmény-kévék
Halmaza és kincse előtte.
Fiatal volt, holott miként én
Taposta harmincharmadik
Évét.
Szinte robbant még az erőtől
Hogy a munkából hazatért
S akkor
Fiatal feleséget csókolt
Tüzesen a hűs alkonyatkor
S gyermekek játszottak a kertben.
Verten
Én is ott voltam tönkreverten
Idegen koldus azon arccal,
Korral
S ő élettől mámorosan,
Jókedvüen kinált meg
Kenyérrel s almaborral.
Az udvaron vackot vetettek
S bénán
Őriztem a paradicsomot.
S nem mondtam meg, hogy én lehetnék
Ifju gazda s nem koldus vendég
S némán,
Titokban oldtam kereket
S neki a bus országutaknak
Szaladtam futva szökve
Sorsom tolvajától örökre.