Nyugat · / · 1910 · / · 1910. 1. szám
Hunyt mesterünk! tehozzád száll az ének:
ládd néha gáncsok lantom elborítják
s mint gyermek hogyha idegenbe szidják
édes apjához panaszkodni tér meg:
ugy hozzád én. E nemzedék szemének
gyenge e láng, bár uj olajak szitják:
cintányérral mulatnak már a szittyák
s rejtett kincset sejteni rá nem érnek.
S kiáltanak: Nincs benne tűz, sem érzés!
nem takart seb kell, inkább festett vérzés!
és jönnek az uj lantosok sereggel
sebes szavakkal és hangos sebekkel:
egy sem tudja mit mond, de szóra bátor,
magát mutatni hösi gladiátor.