Nyugat · / · 1909 · / · 1909. 2. szám
Hatalmas ősz van. Behódolt a kert.
A fák mezitlen, néma foglyok állnak.
Elébeszórván kincseit a nyárnak
Most itéletre várnak. Vár a kert.
Az erdőn fennt még zajlik a csata
Lélegzetfojtva hallgat lennt a kert
S ime a nyárnak futó csapata
Véres zászlót az alkonyégre vert.
Egy assszony áll a kopasz fák között,
Dacosan mint egy elárult vezér
Nézi a pirt a barna hegy fölött.
Gőgöshalványan, mozdulatlanul.
Remeg a kert körötte s egy levél
Félve, puhán könnyes szemére hull.