szemle

A Nagyváradi Római Katolikus Egyházmegyei Könyvtár régi állománya. Katalógus. Összeállította: Emődi András. I. Ősnyomtatványok, XVI. századi nyomtatványok, Régi Magyar Könyvtár. Bp.–Nagyvárad, 2005. Akadémiai Kiadó–Egyházmegyei Könyvtár–Országos Széchényi Könyvtár, XLVI, 295 l.,: II. XVII. századi nyomtatványok. Bp.–Nagyvárad, 2008. Országos Széchényi Könyvtár–Egyházmegyei Könyvtár, XXIV, 447 l. /A Kárpát-medence magyar könyvtárainak régi könyvei 1–2./

A Monok István nevével fémjelzett szegedi alapítású könyves műhely könyvsorozatainak kínálata újabb, sokat ígérő kötetekkel gyarapodott, amikor megjelent „A Kárpát-medence magyar könyvtárainak régi könyvei” sorozat első két kötete, a Nagyváradi Római Katolikus Egyházmegyei Könyvtár régi állományának katalógusa. A katalógus szerkesztője, Emődi András már több önálló kötetben és tanulmányban foglalkozott a nagyváradi katolikus intézmények régi könyveivel, az egyes állományrészek illetve gyűjtemények értékes könyvanyagának feltárásával. Az ismertetésre váró legújabb két kötet ezúttal nem könyvtártörténeti vagy gyűjteményszerkezeti elemzést ad, hanem részletes, korszerű szempontok szerint felépített katalógust. A katalógusok megszerkesztésének időbeli határai teljesen korrektek és arányosak, az első kötet az ősnyomtatványok, a 16. századi külföldi nyomtatványok és a teljes RMK anyag címleírásait adja közre, a második kötet pedig a 17. századi külföldi nyomtatványok katalógusát kínálja. A katalógus igényeinek megfelelően a kötetekhez csak rövid előszó ad eligazítást, amely a gyűjtemények helyét, kialakulását, számokban kifejezhető öszszetételét foglalja össze, majd útmutatót nyújt a katalógus használatához.

A két kötetben feldolgozott gyűjtemény önálló katalogizálása azért is érdekes, mert nem évszázadok óta egy helyen őrzött koherens könyvtári anyagról van szó, hanem több, az egyházmegye területén őrzött könyvgyűjtemény összevonásával, 1998-ban keletkezett gyűjtőkönyvtárról, amelyet 2000 és 2002 között az egyházmegye területén lévő plébániai könyvtárak anyagával is bővítettek. Ugyancsak belekerült a katalógusba az egyházmegye területén működő kapucinus rend gyűjteménye is (a premontrei rendnek a második világháború pusztításai után megmaradt anyagát továbbra is a rend kezeli). Sajnálatos módon nem katalogizálhatták a bukaresti Nemzeti Könyvtár által kiemelt 87 tételnyi anyagot, ennek a gyűjteményrésznek a leírása a bukaresti ősnyomtatvány- illetve antikva-katalógusban található.

A címleírások felépítése – kisebb eltérésekkel – követi a régi könyvek katalogizálására a 80-as években kidolgozott szempontrendszert, a kiadványok azonosítására a szerző felhasználta a legfontosabb külföldi nyomtatott illetve – főleg a második kötetben – elektronikus katalógusokat és bibliográfiákat. A katalógus egyben megbízható példányleírás is, részletes ismertetést nyújt a könyvek kötéséről, a tulajdonosi bélyegzőkről illetve possessor-bejegyzésekről. A kötetek használatát többféle mutató segíti, úgymint nyomdahelyek, nyomdászok és kiadók mutatója, possessormutató és az első kötetben időrendi mutató is, a második kötet pedig az Egyházmegyei Könyvtár törzsállományának mutatójával bővült. A köteteket háromnyelvű (magyar, román, német) bevezető ill. ugyancsak háromnyelvű rövidítésjegyzék teszi teljessé (érdekességként említjük meg, az rl. rövidítés magyar feloldását, a „röplap” helyett a „repülőlevél” kifejezés használatát).

Miután Emődi András, a katalógusok nagy tudású és szorgalmas összeállítója kilátásba helyezte a következő kötetek, az 1711 és 1801 közötti magyar illetve a 18. századi külföldi könyvek katalogizálását, valamint a possessorok nagyobb, egységes elemzését is, észrevételeink elsősorban azt a célt szolgálják, hogy ezek a kötetek vagy tanulmányok mentesek legyenek a munka kezdetén óhatatlanul előforduló hiányosságoktól, tévedésektől. Elsősorban arra hívnánk fel a figyelmet, hogy meg kellene növelni az utalók számát. A katalógus tartalmaz ugyan név, illetve címeket azonosító utalókat, de csak nagyon kis számban. Miután – érthető módon – a katalógusnak nincs egységes névmutatója, minden előforduló szerzői nevet utalózni kellene. Gondolunk itt olyan esetekre, amikor egy szerző neve szerepel ugyan a címlapon, de nem besorolási tényező, mert csupán második szerzője a műnek, pl. a 17. századi kötet 857. tételénél szerepel a címleírásban Bethlen Gábor két levele is (ráadásul RMK III. variánsként ritka kiadás), de Bethlen Gábort bizony a B betűnél nem találjuk meg. Hasonló a helyzet, ha nem szerzőről, hanem szellemi közreműködőről (fordító, átdolgozó, kiadó) van szó, pl. Aegidius Albertinus fordította németre Antonio de Guevara Sendtschreiben c. művét, de nevére az A betűnél nem akadtunk rá. Fordított eset is előfordul: az RMK kötetek leírásakor a magyarra fordító magyar szerző kerül kiemelésre, a mű eredeti szerzőjére azonban nincs utalás, pl. Szenci Fekete István fordította Henrich Müller művét Lelki nyugasztaló órák címen, Müller nevét azonban a betűrendes katalógusban hiába keresnénk. Ezek a példák rámutatnak arra is, hogy nem egységes szempontok érvényesülnek az egyes kiadványfajtáknál. Természetes, hogy a kiadványok könyvtörténeti sajátosságaira jellemző leírási szabványok érvényesek az ősnyomtatványokra, az antikvákra és az RMK-ra, de pl. a biblia-kiadások egységes besorolását meg lehetett volna oldani. Az antikvabibliák az OSzK antikva-katalógusának gyakorlata szerint a B betűnél, az egyes könyvek sorrendjében szerepelnek. Az RMK anyagban viszont a bibliákat az Sz. betűnél találjuk (Szent Biblia). Ahol van utaló, ott is akad elírás, pl. Szenci Molnár Albert nevétől utaló vezet Heidfeldus, Johannes Godefridushoz, szerzőként viszont Heidfeldius, Johannest találunk. A Nádasdy-Mausoleum néven ismert műről ugyan találunk utalót a Mausoleum címszónál, de szerzőként Franciscus Lanzmar van feltüntetve és Nádasdy Ferenc neve nem fordul elő a címleírásban sem. A bibliográfiailag azonosítatlan tételek között szerepel az a 17. század eleji gyűjteményes kötet, amely Gregorius Horst neve alatt került katalogizálásra és tartalmaz négy magyar szerzőjű disputatiót is. A nyomtatvány ritkaságát jelzi az is, hogy két szerző, Udvarhelyi B. Tamás és Johann Scharkangerus Transsylvanus neve még a Régi magyarországi szerzők kötetben sem szerepel, de utaló hiányában a katalógusban az egyébként ismert Weigmann Martin, Mock Jacobus sem visszakereshető (472. tétel).

A szerzői névalakok egységesítése nem történt meg, a szerzői keresztnevek sajátos módon a mű nyelvének megfelelő formában szerepelnek. Ebből következik, hogy találunk a katalógusban Nicolas Machiavellit, Nicolaus Machiavellit és Nicolo Machiavellit is, a magyar szerzők neve viszont akkor is magyaros formában van, ha a mű nyelve latin és a címlapon is a latinos névalak szerepel. Más esetben viszont a szerkesztő a mű nyelvétől függetlenül a nemzeti névalakon használatos vezetéknév alapján sorolta be a szerzőt és zárójelben adta meg a latinos névformát (ez esetben azért többnyire találunk utalót is), pl. Jakob Keller (Cellarius), de Flavio Biondo (Blondus) esetében a Blondus névváltozatnál nincs utaló. Kétségtelenül következetes, de a katalógus possessorainak visszakeresését megnehezíti, hogy a possessormutatóban minden személy olyan (többnyire latinos) névalakon szerepel, ahogyan a kötetben a pecsét vagy a kézírásos bejegyzés rögzítette a nevét, és a mutatóban már nincsenek utalók. Így nem találhatjuk meg Komáromi Csipkés Györgyöt, Albisi Csomós Mihályt, Csúzy Mártont, Tótfalusi Istvánt vagy Csernátoni Lászlót, de találunk (utaló nélkül) Csipkés, Georgius Comaromit, Tsomós de Albis Michaelt, Tzuchiust, Thótfalusit, Tsernátonit.

A katalógus több bibliográfiailag nem azonosított tételt tartalmaz. Az első kötet esetében ez ugyan sokkal kevesebb, mint a második kötetnél, és a szerzőnek feltehetően még nem álltak rendelkezésére a külföldi elektronikus katalógusok, tehát kiegészítéseink inkább korrekciós jellegűek, mint számonkérőek. Az Ant. 230 tétel megtalálható a GBV katalógusában, jénai és tübingeni könyvtári jelzettel, az Ant. 156 tételt a GVK szerint Lübeckben is katalogizálták, az Ant. 171 tétel alatt leírt Gratianus-féle Decretumnak erfurti példánya ismeretes. A 17. századi külföldi anyagot katalogizáló kötet előszava szerint „Többtucatnyi cím esetében az elérhető nagyszámú adatbázis egyikében sem sikerült azonosítani a valószínűleg ritka előfordulású tételeket”. Szúrópróbaszerű ellenőrzésünk során találtunk néhány azonosítható leírást, feltehetően a folyamatosan fejlesztett adatbázisok újabb eredményeit. Érdemes tehát időről időre ezeket a címleírásokat ellenőrizni, és a katalógus alapját képező adatbázist az újonnan felmerült bibliográfiai leírásokkal kiegészíteni.

A katalógus szerkesztője hatalmas munkát végzett, amikor a kézírásos possessorbejegyzéseket és egyéb megjegyzéseket kibetűzte és közreadta. Számunkra legkedvesebb Szerdahelyi Gábor 18. századi kötetében a korabeli könyvtulajdonlásra utaló két megjegyzés: „Krucsai Janos Ur Könyve Ajándékoztatott P. Mosonyi Uramtul. Anno 1710 die 20 Xbris” és az előző bejegyzésre utalva: „Eodem et Anno et die mensis hazucz lelkem Jánosom”.

Természetesen a Nagyváradi Római Katolikus Egyházmegye régi könyveinek katalógusa ennél sokkal több értékes újdonsággal gyarapítja a Kárpát-medencei könyves kultúrára vonatkozó ismereteinket. Elismerésünk kifejezése mellett érdeklődéssel várjuk a 18. századi gyűjteményeket feldolgozó köteteket.

Németh S. Katalin