közlemények

Szatmárnémeti Pap István és Biró Mihály levelei a nagykárolyi nyomda ügyében. Szatmárnémeti Pap István (?–1775/1776) élete szorosan összefonódott a könyvnyomtatással: a szakirodalom mára pontosan meghatározta a Károlyi-biblia bázeli kiadásában és a nagykárolyi nyomda alapításában betöltött szerepét.[i] Biró Mihály (?–?) életrajzi adatai kevésbé ismertek, de tudjuk, hogy a debreceni nyomdában tanulta ki mesterségét, majd egy évig járt a bázeli egyetemre, és Nagykárolyban Szatmárnémetivel együtt fogott a nyomda létrehozásához.[ii]

Gróf Károlyi Ferenc (1705–1758) a családi székhelyen, Nagykárolyban kívánt nyomdát létesíteni. Jan-Andrea Bernhard nemrég arra hívta fel a figyelmet, hogy a katolikus Károlyi Ferenc által alapított nagykárolyi nyomda első két nyomdásza a református felekezethez tartozott és mindketten Bázelben tanultak.[iii] 1755–1756 között az előbb említett két protestáns nyomdászon kívül egy harmadik kálvinista is Nagykárolyban tartózkodott: a rétoromán Petrus Dominicus Rosius à Porta (1734–1806), aki még Bázelben ismerte meg Szatmárnémetit. Rosius à Porta a Károlyi birtokon sajátította el a tipográfia tudományát.[iv] Ezekkel az eseményekkel szinte egy időben, 1757-ben a gróf a Neuchâtelben élt református Jean-Frédéric Ostervald Abrégé de l’histoire sainte, et du catechisme című művét fordította le magyarra.[v] A mostani tanulmánynak ugyan nem tárgya, de érdemes lenne a kutatásnak megvizsgálnia, hogyan tudott ilyen erős befolyást gyakorolni a svájci protestáns teológia katolikus környezetben.

Szatmárnémeti Pap István és Biró Mihály 1754-re készültek el a műhely felállításával, és a két tipográfus bele is kezdett egy ábécéskönyv kiadásába, de ezt abba kellett hagyniuk, mert királyi engedély hiányában az egri püspök megtiltotta a munkát. Károlyi Ferenc egy évvel később, 1755. október 27-én kiállított királyi rendeletben kapta meg az engedélyt arra, hogy Nagykárolyban római és görög katolikus szerkönyveket nyomtathat. A privilégium birtokában ez a sajtó gyakorlatilag 1827-ig működött.[vi]

A Magyar Országos Levéltárból két olyan levél került elő, amelyek a nagykárolyi nyomda történetéhez új adatokat szolgáltatnak.[vii] A két levél közül az egyik a királyi engedély megszerzéséhez szolgáltat új adatokat (1. melléklet), a második a nyomda későbbi működéséről tájékoztat (2. melléklet).

Mivel az egri püspök felfüggesztette a nyomda működését, Szatmárnémeti és Biró 1755. szeptember 11-én levelet írt Károlyi Ferencnek, amelyben azt javasolták, hogy a gróf minél előbb szerezze be a királyi engedélyt. Ebben a nyomdaalapítás indoklásához adnak tanácsot: szerintük az új sajtó alapítását azzal érdemes indokolni, hogy Nagykárolytól távol vannak a nyomdák, és a piaristák helyi iskolájában nagy tankönyvhiány van. Mint láttuk, a királyi rendelet ezt a javaslatot el is fogadta, igaz abban már görög katolikus könyvekre is szól az engedély.[viii] Szatmárnémeti és Biró valószínűleg azért nem említi a görög katolikus kiadványok nyomtatásának szándékát, mert egyikük sem értett a cirill betűs munkák készítéséhez. Tudjuk, hogy Károlyi Ferenc többször is megpróbálkozott olyan szakembert hívni Nagykárolyba, aki kimondottan cirill betűs művek nyomtatásával foglalkozott volna.[ix]

A második levelet 1761. április 27-én már csak Szatmárnémeti írta, hiszen Biró 1757-ben lemondott az állásáról.[x] A címzés mellett más kézzel a következő megjegyzés olvasható: „Steph(anus) Pap Typograph(us) Pap et Andreae Pap.” Sajnos a rendelkezésünkre álló forrásokból nem sikerült Pap András személyét beazonosítani, de elképzelhető, hogy Szatmárnémeti fiáról van szó.[xi] Ekkor már Károlyi Ferenc fia, Antal (1742–1791) volt a nyomda tulajdonosa.[xii] Szatmárnémeti ebben az írásában egy pesti nyomdászra panaszkodik, aki túl drágán készített el számára bizonyos betűket és „Rez Táblát”. Igaz, a levél szövege nem nevezi meg, hogy kivel pörlekedett Szatmárnémeti, de Pesten ekkor csak egy nyomda működött, így szinte biztos, hogy Eitzenberger Ferenc Antalról (?–?) van szó.[xiii] Szatmárnémeti halála után a nyomdát rövid ideig a nagykárolyi piaristák, majd 1778-tól Eitzenberger Ferenc Antal azonos nevű fia vezette.[xiv]

Nyomdászattörténeti szempontból kimondottan érdekes, hogy ez a levél rézlemez vásárlásáról szól. A szövegkörnyezetből nem derül ki, hogy Szatmárnémeti ezt mire akarta használni, ezért két dolgot feltételezhetünk róla: a sajtóhoz való eszközről van szó, vagy ez egy nyers rézlemez, amelyet utólag akartak kisebb darabokra vágni és rézmetszetek készítéséhez felhasználni. Az utóbbi mellett szól az, hogy 30 font súlyú volt a réztábla, amely már jelentős mennyiségnek számított, hiszen egy metszet elkészítéséhez viszonylag kis mennyiség is elegendő volt.[xv] A kutatás viszont nem ismer olyan nagykárolyi nyomtatványt, amely rézmetszetekkel lett volna illusztrálva.[xvi]

Szatmárnémeti 1754-től a haláláig Nagykárolyban dolgozott. Későbbi nyomdászi tevékenységéről kevés adatunk maradt fenn, de végrendelete[xvii] és könyvjegyzéke[xviii] néhány életrajzi adatot elárul: mindkettő arról tanúskodik, hogy a Károlyi-biblia kiadásában betöltött szerepe élete végéig elkísérte, ugyanis 1764-es végrendelete többször is említi ezt a bázeli kiadást[xix] és könyvjegyzékében feltűnően sok a korabeli magyar és külföldi bibliakiadás.[xx]

1. melléklet

Szatmárnémeti Pap István és Biró Mihály Károlyi Ferencnek.
Nagykároly, 1755. szeptember 11.[xxi]

[címzés] Nagy Meltoságú Grof Nag Karolyi Karolyi Ferencz Ur ő Excellentiájának … mint nagy jó Kegyelmes Urunknak alázatossan Pesten, vagy Bécsben

Nagy Meltoságú Gróf és Generalis Kegyelmes Ur(unkna)k

Excellentiád erántunk való Kegyelmes indulattya eránt tellyes assecuratióval lévén bátorkodtunk mostis nagy Meltoságú Grofi tekénteti előtt Excellentiádnak ezen alázatos memoriálisunkkal magunkat bejelenteni, sőt Excellentiádat mellységes alázatossaggal kérni, mely szerént Bécsbe felmenvén Felséges Koronás Királyunk ő Felsége előtt itt Károlyba Excellentiád Kegyelmes Szárnyai alatt felallitandó Typographiára szükséges képpen megkivántató Királyi Consensusért esedezni méltóztassék, magunkat mindenekben igérjűk, sőt erőssen leis kőttyűk, hogy ha az Ur Isten Excellentiádat, melyeránt semmi kécsegűnk is nincsen ezen dologba előlviszi, mind azon Királyi Consensusért való taxát mindgyárást, mihelyt Excellentiád parancsolattyát vészszűk cum summa grati animi nostri contestatione egy fillerig le tészszűk; mind pedig ha az Ur Isten bennünket Excellentiád forgolodása által arra segét, hogy szép Mesterségünket a Nemes Ország cultivatiójára, Excellentiád maga, sőt M(é)l(tósá)gos Familiája őrők dicsőssegére, emlekezetire fojtathattyuk Excellentiádnak Esztendőnként nagy hasznot fogunk hajtani. Ceterum ezen dólgot ’s ennek fojtatását jóllehet egészszen ’s mindenekbe Excellentiád, ezen T(ekintetes). Nemes Ország előtt nyilvánlévő nagy Elméje ’s circumspecta prudentiájára bizzuk, mind azáltal ha magunkis e dologhoz valamit hozza szólhatnánk csekély elménkhez képest ugy itélnők (bocsánatot kérvén mind az által mindenek előtt ezen batorkodásunkról) hogy Excellentiád a’ Felséges udvart azon méltoztatnék sollicitálni, melyszerént valami egy, két, három, négy vagy őt árkusból álló kis Catholicus Könyvnek a’ minéműek peldanak okáért, akar a’ Magyar Fiu, Leány ABECés könyvek, akar valami kis Catechismus, akar más egyéb mellyet Excellentiád ad fidei propagationem alkalmatossabnak[?] nyomtattatására Királyi privilegiumot szokása szerént adni méltoztatnék; interponalvan ezen dolog szűkséges vóltat ezen kővetkezendő s tőbb ekhez hasonló reflexiókból: A’ Pater Piaristák szorgalmatosságok által itt Szép Számú szegény, arva gyermekek tanúlnak; és az oskola naponként hitelfelettis mind jobban jobban nevekedik, a’ gyermekek pedig Szegények sőt sokan árvák, a Typographiákis pedig innét tavul lévén s’ részszerént [kihúzott szó], mint peldának okáért a’ Váradi tellyességgel elpusztulván könyvek nélkül gyötrődnek, ha azért itt Excellentiád szárnyai alatt a’ Felséges Udvar ez illyen jó konyveknek impressio[…] meg fogja engedni, rővid idő mulva ezen dolog […] az országnak ezen legtudatlanabb részére is […] nagy jó fogna szármozni s’ ő Felségére pedig es a[?] Felséges Udvarra mint országunk édes és valoságos Királyi Annyára sok szegény árvák és nyomorúltak áldása; Excellentiádnak pedig haszna és Familiájának szinte mind az itélet napjáig tartó dicsőséges emlekezete mondom fog kővetkezni. Ceterum magunkat ’s minden dolgunkat Excellentiad tapasztalt Kegyelmes Gratiájában ajanlván vagyunk.

Excellentiád

Nagy Károly die 11a Septembris 1755.

Szegény szolgai Typographus Szatthmárnémeti Pap István es Biró Mihály m(anu) p(ropia)

2. melléklet

Szatmárnémeti Pap István Gáspár Sándornak Károlyi Antal gróf megbízottjának. Nagykároly, 1761. április 27.

[címzés] Spectabili ac Perillustri Domino Alexandro Cáspar Illustr(is) D(omi)ni Comitis D(omini) Antony Károli Plenipotentiario, sui Domino mihi et Fratri[?] Per Debreczen Pestinum [áthúzva] v. Karolii

Steph(anus) Pap Typograph(us) Pap et Andreae Pap

Tekintetes Ur, Plenipotencziarius Nagy jó Kegyes Uram ’s Patronusom!

Bátorkodom az Urnak alázatossan irni, hogy a Pesti Typographus én nékem a reá bizott Rez Táblát kezemhez kűldőtte, a munka jó, de az árát ugy irta, mintha én soha ollyat se nem láttam, se nem csináltattam vólna, ugyanis a Táblát 31. fontnak irja, holott pontban se nem tőbb, se nem kevesebb 30. fontnál. Referallya továbbá, hogy a Harang öntö fontyát edgy egy Rhforintért őntőtte, idest pro Rhf. 31. ez hellyes. Demivel adnectállya, hogy azon tábla ki simitásáért 12. Rhf. fizetet ez éppen hellytelen, mivel a Réz munkát ugy őntik három márjásokért, legfellyebb egy Rhf fontért hogy azt kiis pallírozzák, vagy esztergájozzák ’s nevezetesen onnét Budárólis hozzánk azon áron hozzák a rézmunkákat, azértis ez hellytelen praetensióját én soha megnem fizetem. Csináltatott ezen Táblának továbbá tokot is pro xr – 30.

Faradságáért irt Rhf – 1.

Czifra betűkőt kűldőtt énnékem 4. Rhf. es 57. xr írt; de mivel kettővel tőbbet kűldőtt hogy semmint én kívántam ’s ollyakot a’mellyeket én nemis szeretek, mellyeknek az ára Rhf. 1. xr 42. Ezeket visza kűldőm megtartván csak azokat a mellyeket én irtam hogy kűldgyőn, kiknek az ára 3 Rhf. es 15 xr.

Esigy a Typografusnak nem 50. Rhf es 12 Xrkat kellenek fizetni amint én nékem irta, hanem csak Rhf 34et es 45 xrkat mellyeknek kifizetések véget minden alázatossággal azért kérem az Urat, hogy mentől hamarébb, hadd szabadúlhassak meg e csalárd emberrel való Correspondencziámtól. Hogyha pedig már ezen ez 34 Rhfnál es 45 xrknál tőbbet fizetet vólna az Ur ez embernek, kérem az Urat tőlle superfluiditást repetálni; vagy ha nem lehetne semmi képpen, mennyivel adott volna néki tőbbet én nékem megiratni méltóztassék, Ceterum magamat az Urnak tapasztalt Favorában ajanlván állandó Tisztelettel lenni kivánok sőt vagyok.

Az Ur Tektts Plenipotencziarius Kegyes Uram.

Károly die 27a Apr(ili). (1)761

Ki Szólgája ’s joakaroja Pap István Typog(raphus) m(anu) p(ropia)

Hegyi Ádám