közlemények

Jenei G. István emlékkönyvéről. A lappangó Orczyanum nyomait kutatva került kezembe Jenei G. István Aradon őrzött, 10,8×15×3,5 cm méretű emlékkönyve. Ebbe a haránt alakú, kisebb-nagyobb megszakításokkal 1632. március 2-ától 1895. március 15-éig használt albumba, a kezdeti, 17. századi jókívánságok beírása után a későbbi tulajdonosok a családjaikat érintő eseményeket, minden fontosabbnak ítélt dolgot, így néhány verset is bele jegyeztek. Az album provenienciáját, történetét nem ismerjük. Csak kézírással beírt és üres lapokból áll, nem nyomtatványt használtak erre a célra, mint gyakorta megesik. A beírásokat nem kísérik sem rajzok, sem címerek. Számos oldalon találunk tollpróbákat, több bejegyzést áthúztak. Néha, későbbi kéz megpróbált egy-egy bejegyzőt azonosítani, így az 1633. július 26-i latin idézetek egyike, a („Tota vita sapientis mortis est meditatio”) fölé a „Molnár Albert vagj más valaki nem tudom hogj ki” megjegyzést írta.

Az albumban számos személy beírása különíthető el, a bejegyzések nem kronologikus rendben követik egymást. A dokumentum azonban elsődlegesen az 1645-től kolozsvári lelkipásztor, Jenei G. István hollandiai peregrinációja és élete történetéhez szolgáltat néhány adatot. A kötet kötése sérült, megállapíthatatlan, hogy hány lapot távolítottak el az idők folyamán.

A hátsó borító épen maradt részén látható az I G S super ex libris. Ez Jenei G. István fennmaradt könyveinek borítóján is megtalálható (Kolozsvár, Román Tudományos Akadémia Könyvtára).[i] Jenei 1631. március 14-étől a leideni, 1632. március. 5-től a franekeri egyetemen folytatta tanulmányait, később visszatért Leidenbe. Az albumban dátum szerint az első bejegyzés 1632. március 2-án Leidenben, attól a svájci „Bucherus Samuel, Helvetic-Berner”-től való, akit a naplóíró Haller Gábor[ii] május 21-én Hágába kísért. A Jeneinek szóló utolsó beírás, a váradi iskola tanáráé, Michael Albensisé (1624. december 23.) A magyarok (pl. Gönci István, Szely György, Debreceni Poka István) csak latin szentenciákat jegyeztek iskolatársuk albumába, a lengyelek (pl. a lesznói Martinus Fabricius, vagy Báró Johannes Georgius Sadowsky) anyanyelvükre is fordították azokat. A szászok, mint a szebeni Martinus Conradi latinul írta bejegyzését, de többen választottak görög, vagy héber idézetet is.

A továbbiakban a teljesség igénye nélkül megemlítünk néhány fontosabb, ismertebb személyt, akit Jenei megkért albumának gazdagítására. A legnevesebbé váló magyarok egyike, Tolnai Dali János 1632. július 3-án Groningenben latinul jegyezte be szavait. Bornemisza István (1599–?), Haller Gábor tanára, 1632. március 19-én, másnap egy svájci bejegyzése, „Johannes Jacobus Bücher Helv.-Berner”-é olvasható. Ő feltehetően azonos a Haller Gábor által „Bucherusnak” nevezett tanulótárssal. A külföldi nevezetességek egyikének, Johannes Polyander[iii] professzornak 1632. március 20-án, helymegjelölés nélküli latin sorait a későbbi bejegyzők megkímélték, csak körbeírták. Matthias Pasor Franekerben, 1632. július 21-én és talán az ő közbenjárására másnap, 1632. július 22-én hírneves apja, Georgius Pasor professor írta be sorait. A már többször említett Haller Gábor 1633. június 6-i leideni bejegyzése a fontosak közé sorolható. A Haller naplóban emlegetett személyek, professzorok és diáktársak neve közül több is felbukkan Jenei albumában, például a Boxhorniusoké, Polyanderé, a két Pasoré, Vossiusé, a két svájci diáké, a magyarok közül Medgyesi Istváné.

Jenei könyvtárában megvolt Meinardus Schotanius egyik műve,4 emlékkönyvi bejegyzésének dátuma 1632. augusztus 8. Henricus Altingius, a groningeni teológia professzor 1632. augusztus 25-én írt Jeneinek emléksorokat. Petrus Cunaeus is azok közé tartozik, akiknek művét meg is vásárolta a peregrinus Jenei (1633. június 21.) Gerhard Johann Vossiust pedig, a történelemprofeszszort Amszterdamban 1633. szeptember 10-én látogatta meg. Haller Gábor Naplójában időnként emlegeti Jeneit, akinek, így életének, fontos adata, az 1633. szeptember eleji a hazaindulásának dátuma is a naplóírótól tudható: „Két távozó magyarral, Thasnádi Istvánnal és Jeneivel levelet küldtem haza”5 Az említett Thasnádi István majdnem egy évvel hazaindulásuk előtt, 1632. július utolsó napján héberül, latinul és görögül írt be az emlékkönyvbe. A hazaindulók Gdańsk felé vették útjukat, ahol eltöltöttek pár napot. Az itteni bejegyzések közül az első, a gimnázium rektoraként, október 19-én aláíró Johannes Botsaccusé a fontosabb. Két nappal később Albertus Niclassius és november 6-án Georgius Neuenfoldy követte példáját. Találunk egy 1633. november 29-i, hely megjelölés nélküli bejegyzést, majd dátum szerint az utolsót, a nagyváradit. S ezzel vége a Jenei életét érintő beírásoknak.

Az üresen maradt oldalak az 1709 és 1875 közötti időből kaotikus összevisszaságban őriztek meg Rozgonyi Jánossal, Miskolczi Mihállyal, Szabadszállási Istvánnal, vagy Nánási Horváth Dániellel kapcsolatos bejegyzéseket.

Az utolsó beírás Nánási Horváth Andoré (Arad, 1895. március 15.). Ő magáról jegyezte be: „Én Nánási Horváth Andor 1875. évi november hó 25-én léptem a házassági szent életre O-aradon, Bozsik Amália 1858ik évi junius 9-én született hajadonnal, kit is a tiszta szeretet és vonzalom tett nőmmé…”. Arról azonban semmi sem tudható, hogyan került családjához Jenei G. István album amicoruma. Hangsúlyoznunk kell: nem valószínű, hogy az Orczyak tulajdonában volt, bár a mostani könyv-, és kéziratgyűjtemény jelentős része tőlük származik. Az aradi „A. D. Xenopol Megyei Könyvtár” a Csáky, Orczy, illetve a hajdani helyi nagy családok (Fábián, Bohus, Vásárhelyi, Aczél stb.) hagyatékának egy részét is őrzi.

H. Kakucska Mária