közlemények

Wesselényi Ferenc ismeretlen könyvecskéje 1585-ből (Pótlás az RMNy-hez)

RMNy S 568B

[WESSELÉNYI Ferenc:] »Weselini Franciszek (Ferencz): A Balvaniozasrol Valo Könyeveohke. Kinel à Romai aniazenteghaz otalmazza Magar à sok Menezzö folektol mikor radolliak üket balvaniozoknak lenni. Cracoban in officina Lazari, 1585. w 4ce.« [Krakkó, 1585. Jan Januszowski ]

[A4] + ? = [4+?] fol. – 4º – [1 ins.?]

Estreicher 32: 393

Katolikus vitairat. – A példányból jelenleg nem ismert nyomtatvány címleírását, apró hibákkal, Karol Estreicher lengyel könyvészete őrizte meg (Bibliografia Polska. Vol. 32. Kraków, 1938. 393. és Vol. 8. Kraków, 1883. 82.) A könyv vélhető címe, helyesbítve, a következő: A bálványozásról való könyvecske, kivel a római anyaszentegyház oltalmazza magát a sok mennyező-féléktől, mikor vádolják őket bálványozóknak lenni. A cím alapján úgy látszik, hogy a szerző a korabeli mennyezők, azaz a templomfestők tevékenységét kívánta szabályozni a katolikus egyház érdekében. (A mesterségét nevében őrző Mezőlaki Menyező Mihály a 16. század elején a Zala megyei Nagykapornakon a bencés apátsági templom belsejét festette ki. A későbbiekben a kazettás famennyezetek festőit nevezték mennyezőnek.)

A magyar irodalom történetében máig akadnak rejtőzködő szerzők, akik többnyire azért maradtak ismeretlenségben, mert a munkájukat hordozó kéziratból, vagy nyomtatott könyvből egyetlen példány sem vészelte át az elmúlt évszázadokat, sőt azok még mások utalásaiban sem szerepelnek. Most tehát egy olyan régi magyar szerzőt tudok az alábbiakban lexikoncikk-szerűen bemutatni, akinek a személye eddig sem volt ismeretlen a magyar történeti irodalomban, íróként azonban soha nem merült fel a neve.

Wesselényi Ferenc (1554–Krakkó, 1594. július 16.) A Nógrád megyei eredetű nemesi családból származó, katolikus vallású főúr Wesselényi Farkas (1502–1582) és Segnyey Dorottya második fia volt. Ifjúkorától Báthory István szolgálatában állt, s 1575-ben vele harcolt a lázadó Bekes Gáspár ellen. 1576-ban ment ki Lengyelországba, ahol udvari kamarásként Báthory István legbizalmasabb embere lett. Részt vett a király hadjárataiban. 1582. május 13-án, a krakkói Wawelban vette feleségül Kornyáti Bekes Gáspár (1530–1579) özvegyét, Szárkándy Pál és Nyáry Krisztina lányát (Dóczy Gábor mostohalányát), Szárkándy Annát (c.1558–1604. április 23.). Michael Brutus erkölcsi értekezéssel köszöntötte házasságukat (Praeceptorum coniugalium liber unus. Krakkó, 1582.) Wesselényi felesége révén jutott hozzá a Krakkó főterén álló Bárányos házhoz és Lanckorona birtokához. 1583-ban szerezte meg Dębno várkastélyát, ahol 1590-ben Balassi Bálint is vendégeskedett. 1584. március 6-án, Vilnában (ma: Vilnius) kapta adományként Báthorytól a szilágysági Hadadot és Zsibót. 1590. április 7-én III. Zsigmondtól lengyel indigenatust nyert. Négy gyermeke volt:

István (Krakkó, 1583–Teplice, 1627); Anna, Csáky Istvánné (Krakkó, 1584–Krakkó, 1649); Pál (c.1586–1621), és Erzsébet (c.1588–1615) Paweł Sapieha litván alkancellár felesége. Istvánt, Wesselényi Ferenc (1605–1667) nádor apját, fordítóként; Annát levélíróként az irodalomtörténet is számon tartja. Wesselényi Ferencet Krakkóban, a ferences kolostor templomában temették el, ahol Santi Gucci készített számára vörösmárvány síremléket.

Wesselényi Ferenc irodalmi tevékenysége eddig nem volt ismeretes. A lengyel bibliográfus 1938ban megjelent címleírása szerint a lappangó könyvecske 1585-ben, Krakkóban, „in officina Lazari”, azaz a tudós Jan Januszowski nyomdájában, negyedrét formátumban jelent meg.

Irodalom: Deák Farkas: A Wesselényi család őseiről. = Értekezések a történettudományok köréből. VII. 8. Bp. 1878. 1–50.; Petri Mór: Szilágy vármegye monographiája. I. Zilah, 1901. 410–437. [XV. fejezet. A Wesselényiek.]; Szabó T. Attila: A Wesselényi-levéltár és XVI. századi magyar iratai. = Levéltári Közlemények 1938. 232., Eckhardt Sándor: Az ismeretlen Balassi Bálint. Bp. 1941. 298–300.; Veress Endre: Báthory István király (Terror Hostium) halálának 350-ik esztendejében. Bp. 1937. A Magyar Mickiewicz Társaság kiadása, 181–184.; Brutus, Joannes Michael: Praeceptorum conjugalium liber unus. Cracoviae, 1582.; Estreicher, Karol: Bibliografia Polska. Vol. 32. Kraków, 1938. 393. és Vol. 8. Kraków, 1883. 82.; Wurzbach, Constantin: Die Kirchen der Stadt Krakau. Eine Monographie zur Geschichte und Kirchengeschichte des einstigen Königreichs Polen. Wien, 1853. 223–224 [Wesselényi Ferenc krakkói síremlékének felirata.]; Petneki Áron: Krakkó. Bp. 2001. 124–126. [A síremlék felirata.]; Zolnay László: Kincses Magyarország. Középkori művelődésünk történetéből. Bp. 1978. 453.; [a 2. jegyzet Menyező Mihályról.] Kovács István–Szentmártoni Szabó Géza–Várkonyi Gábor: Barangolások Balassi Bálint nyomában. Szerk. Ujváry Gábor. Bp. 2005. Balassi Bálint Intézet, 207–208., 14. képtábla. [Képek Wesselényi Ferenc krakkói síremlékéről.]

Szentmártoni Szabó Géza