Csata- és hadszíntérkutatás

Holló József Ferenc

Rendhagyó beköszöntő

A Hadtörténelmi Közlemények új rovatának hasábjain köszöntöm a Tisztelt Olvasót, ami azt jelzi, hogy a hazai hadtörténelmi kutatások olyan területtel gazdagodtak, mely képes tudományos értékű eredményeket felmutatni. Új rovat indul, amely kutatót, olvasót egyaránt hivatott megismertetni egy új kutatási iránnyal. A hadtörténelem sokáig és méltatlanul lekezelt, vagy sokak által kevésbé lényegesnek ítélt, de ugyanakkor fontos területén a csata- és hadszíntérkutatás próbálgatja szárnyait. Megalakult a Hadtudományi Társaság Csata- és Hadszíntérkutató Szakosztálya, amely hiánypótló kutatói szervezetként immáron hivatalosan is végzi a Magyarország területén vagy a határokon kívül eső hadszínterek, csataterek történelmi "vallatását".

Igen, szó szerint "vallatását", hiszen a terep, a hegy, a völgy, a folyó, az erdő, a szikla, az ingovány mesél a régi időkről, az ádáz küzdelmekről, csatákról. Mindez közelebb hozza a valóságot, hiszen ki ne örülne, ha a terep kutatása közben fegyverre, csontra, harcászati tárgyra, katonai eszközre bukkanna. A hajdan volt lövészárkokban, kavernákban, fedett óvóárkokban talált vagy jeltelen sírokból előkerülő tárgyak, eszközök mind a múltat idézik és teljesebbé, hitelesebbé teszik történelmünket.

A korabeli hadi térképek alapján azonosítható védelmi építmények, műszaki zárak, a már magasra nőtt növényzet alól kikandikáló domborulatok árulkodnak arról, hogy nagyapáink, apáink hol ontották vérüket a hazáért. Enélkül kevésbé érthető a történelemmé vált múlt. Azt hiszem, enélkül a csatákról szóló könyvek többsége csupán a száraz levéltári anyag szolgai közvetítése.

A csata- és hadszínterek eseményeiről a levéltári források nyújtják az elsődleges információkat, azonban azok helyes értelmezése elképzelhetetlen a helyszín, a terep alapos ismerete nélkül. Ez a megismerés sokkal többet jelent egy sétánál vagy kirándulásnál. Értő szemmel, azokat a tényezőket kell látni és megtalálni, melyek hatást gyakoroltak a katonai tevékenységre.

Csapattiszt koromban szembesültem először a terep szigorú törvényeivel. Később, a hadsereg hegyi kiképzésért felelős főtisztjeként, megtapasztalhattam a magashegyi viszonyok hatásait mind a kaukázusi kiképzőtáborban, mind az Alpok csúcsai között. Munkatársaimmal sokat dolgoztunk azért, hogy tapasztalatainkat felhasználva minél hatékonyabbá tegyük a hegyi kiképzés rendszerét. Ennek legfontosabb hazai objektuma a rezi kiképzőbázis volt, ahol az elmúlt évtizedek csaknem valamennyi magyar katonája megfordult. Egy alkalommal meghívást kaptam osztrák katonai történészektől az Alpokban folyó kutatásokra. Meglepett, hogy az első világháború milyen látványos nyomokat hagyott vissza a terepen, és azok milyen sok információt hordoznak. Olyannyira megragadott a "kézzel fogható hadtörténelem" varázsa, hogy immár több mint egy évtizede törzsvendége vagyok a kötschach-mautheni plöcken-hágói kutatótábornak. Hadtörténelem iránti érdeklődésem mindvégig megmaradt, annak ellenére, hogy a Honvédelmi Minisztériumban hosszú évekig a humán területet irányítottam. Végül a sors megadta a lehetőséget, hogy a Hadtörténeti Intézet és Múzeum főigazgatójaként a hadtörténelem aktív művelője lehessek, és végre azzal foglalkozzam, ami egyben a hobbim is.

Ahogy hangsúlyoztam, az Alpok világháborús lövészárkai mély benyomást gyakoroltak rám. Számomra a hadtörténelem a terepen kezd élni, a források és tárgyak ott kelnek életre. Kollégáimat is arra ösztönzöm, hogy ne sajnálják a fáradságot és ismerjék meg az általuk kutatott események helyszíneit.

Ilyen előzmények után örömmel tettem eleget a felkérésnek, és elvállaltam a Magyar Hadtudományi Társaság Csata- és Hadszíntérkutató Szakosztályának elnöki tisztét. Vallom, hogy a szakosztály lehetőséget teremt szakembereknek és érdeklődőknek a kutatásokra és a folyamatos tanulásra, hiszen a csata- és hadszíntérkutatás a hadtörténelem fiatal kutatási területe, a munkamódszereket pedig a gyakorlat érleli, tökéletesíti.

Az eddig elvégzett munkálatok jelzik, hogy a csata- és hadszíntérkutatás komoly próbatétel elé állítja a kutatót. Nem elég az eseménytörténet forrásainak ismerete, fáradságot nem ismerve meg kell keresni a helyszínt, aprólékos munkával kell átvizsgálni a területet, az adatokat pontosan rögzíteni kell, majd a rendelkezésre álló eszközökkel alapos elemzésnek kell alávetni a leletanyagot, és az adatokat összegezve meg kell fogalmazni a tudományos következtetéseket.

Mivel a harcok nyomait a civilizációtól nem háborgatott helyek őrizték meg leginkább, a kutatásokat sokszor nomád körülmények, kedvezőtlen időjárási viszonyok között kell elvégezni. Igazi embert, kutatót próbáló feladat. Sok évtized múltán, kiváltképp átláthatatlan, sűrű erdőkben vagy hegyes vidéken, nem egyszerű az egykori helyszínek azonosítása, főleg ha az urbanizáció már sok mindent eltüntetett. Ehhez nem csak intelligens fej, hanem "intelligens láb" is szükséges. A levéltári dokumentumok ismerete nem elegendő, nélkülözhetetlen a biztos lényeglátás, a jó tájékozódó és asszociációs képesség, mely lehetővé teszi, hogy reális képet alkothassunk az egykori eseményekről, és a terepen képesek legyünk nem csak felfedezni a harcok nyomait, hanem azokat objektívan értékelni is. Alapfeltétel az edzettség, de a térkép, a tájoló, a fémkereső műszer ismerete ugyancsak fontos. A több évtizedes vagy évszázados események helyszínének és nyomainak megkeresése rendkívül összetett és bonyolult feladat.

A szakosztály tevékenysége azt mutatja, hogy kiaknázatlan lehetőségek vannak e területen. A csata- és hadszíntérkutatás képes új információkat feltárni, árnyaltabbá és pontosabbá tenni hadtörténelmi ismereteinket. Minden kutatás újabb tapasztalatokat hoz, tökéletesednek a kutatás módszerei, és ez újabb és újabb tények feltárását teszi lehetővé. Úgy gondolom, a jövőben a hadtörténészeknek munkájuk során fel kell használniuk a csatatérkutatók eredményeit, sőt az újabb kutatások során együtt kell működniük, hiszen számos esetben éppen a leletek tehetik hitelessé a források adatait.

Ez a rovat ablakot nyit a múltba, elviszi az olvasót a harcok helyszínére, és nem csak megmutatja az ott rejtőző nyomokat, hanem értelmezésükre is megtanít. A hűséges olvasók - reményeink szerint - tanúi lehetnek majd, hogyan fejlődik a magyar hadtudomány új kutatási területe.