KözleményekSüli AttilaA nemzetőrség szervezése Erdélyben
|
- Besenyő: 14 fő (5 fegyver), - Cserged: 5 fő (2 fegyver), - Somostelke: 4 fő, - Gyulas: 3 fő (3 fegyver), - Laczkod: 1 fő, - Harangláb: 42 fő, - Egrestő: 37 fő (4 fegyver), - Bénye: 9 fő (1 fegyver), - Szancsal: 4 fő (2 fegyver), - Iklód: 3 fő (3 fegyver), - Pánád: 3 fő (1 fegyver), - Kórodszentmárton: 75 fő (30 fegyver), |
- Mikesszásza: 8 fő (1 fegyver), - Hosszúaszó: 10 fő (3 fegyver), - Csapó: 15 fő (10 fegyver), - Radnót: 15 fő (6 fegyver), - Oláh-Sályi: 3 fő (3 fegyver), - Oláh-Kocsárd: 3 fő (2 fegyver), - Szőkefalva: 24 fő (10 fegyver), - Dicsőszentmárton: 23 fő, - Adámos: 45 fő, - Sövényfalva: 4 fő (4 fegyver), - Árkos: 28 fő (27 fegyver), Összesen: 379 fő és 117 fegyver. |
Szeptember 4-én a megye azt jelentette Batthyány miniszterelnöknek, hogy a néhány száz fős megyei nemzetőrség mobilissá alakítása folyamatban van. Parancsnoknak gr. Bethlen Miklóst szánják.[135] Az átalakítás azonban nehezen ment.[136] A megye vezetése úgy akarta a nemzetőrség létszámát növelni, hogy abba azon magyarokat is fel akarta venni, akik nem feleltek meg a törvényben előírt feltételeknek.[137] Szeptember 23-án Szentpáli őrnagy, megyei nemzetőrparancsnok támogatást kért Batthyány miniszterelnöktől a nemzetőrség mobilizációjához. Erre azonban ekkor már nem kerülhetett sor.[138] A megyei nemzetőrséget itt is felhasználták a paraszti mozgalmak ellen: az alispán a Maros-menti községekben megnyilvánuló elégedetlenség letörésére vetette be a nemzetőröket.[139]
A megyében még Erzsébetvárosban jött létre számottevő nemzetőrség. Megalakulása még májusban megtörténhetett, mert a város ugyanazon hónapban 250 fegyvert igényelt a gubernátortól, aki a kérést nem tudta teljesíteni.[140] A város a kérést augusztus 19-én
615
megismételte, Teleki kormányzó pedig Vay királyi biztosnak továbbította azt.[141] A nemzetőrség mindössze 138 fegyverrel rendelkezett.[142]
Hunyad megye
A megyében június 8-án alakult meg a nemzetőrség. A szervezést nehezítette, hogy a nép az intézményben a katonáskodás egyik formáját látta.[143]
A megyei nemzetőrségről augusztustól rendelkezünk adatokkal:[144]
- 48 fős lovas század,
- Déva: 200 fő,
- Hátszeg: 106 fő,
- Algyógy: 80 fő,
- Vajdahunyad: 140 fő.
A dévai már április végén megalakult és rögtön fegyverekért folyamodott. A kérés teljesítésére Teleki kormányzó ígéretet tett.[145] A város június 2-án újabb levelet intézett a gubernátorhoz, melyben közölte, hogy Déván, Gyógyon és Hátszegen 5 század nemzetőrség alakult, és azok is fegyvert kérnek.[146] Végül csak a dévaiak kaptak 300 fegyvert.[147]
A megyei nemzetőrség mobilizációját szeptember 28-án javasolta Batthyány miniszterelnöknek gr. Kun Gotthárd főispán.[148] Ez azonban nem sikerült.[149] Már a nyár folyamán kiéleződtek az ellentétek a városok magyar nemzetőrei és a román határőrök között.[150] Október 10-én az osztrák csapatok megszállták Dévát, és a nemzetőrséget lefegyverezték.[151]
Torda és Aranyosszék
Torda és Aranyosszék nemzetőrségeinek története szorosan összekapcsolódik, ami a kérdéskör együttes tárgyalását teszi szükségessé.
616
Tordán már március 30-án határoztak a nemzetőrség felállításáról: három gyalogos és egy lovas század alakult. A parancsnok Kemény Farkas[152] lett, őrnagyi rangban.[153] A nemzetőrség május végén 3 gyalogos századból állt.[154]
A városnak már április végén 200 kovás fegyvert utaltak ki,[155] május közepén 6000 töltényt is kaptak.[156] A város saját költségén 300 lándzsát is készítetett.[157] A nemzetőrség létszáma július végén 684 fő volt, összesen 200 szuronyos és 184 vadászfegyverrel rendelkeztek.[158] A nemzetőrség lándzsákkal való felszerelésére augusztus közepén 1000 forintot utalt ki az Országos Nemzetőrségi Haditanács.[159] A nemzetőrség szeptember közepén lefegyverezte a Tordára beszállásolt egy századnyi Károly Ferdinánd gyalogságot, és a lefoglalt fegyvereket még Vay királyi biztos felszólítására sem adták vissza.[160]
Aranyosszékben az április 12-én tartott széki ülésen határoztak a nemzetőrség felállításáról. A gyalogságnak 2000 szuronyos puskát, a lovasságnak 100 karabélyt, 100 pisztolyt és 100 kardot kértek.[161] Kérésüket május 17-én megismételték, azzal a kiegészítéssel, hogy legalább 500 darab fegyvert feltétlenül küldjenek. A kormányzó tíz nappal később adott válaszában kijelentette, hogy a kérést képtelen teljesíteni.[162] A nyár folyamán 200 fegyvert utaltak ki, de ez a mennyiség nem elégítette ki az igényeket.[163] Augusztus folyamán is többször igényeltek még fegyvert, de kérelmeiket mindannyiszor elutasították.[164]
A nemzetőrségi összeírás nem volt túl népszerű. Kövend községben s például okan megtagadták a szolgálatot.[165] A szék 13 falujában 1554 nemzetőr találtatott, összesen 470 fegyverrel (122 lándzsával, 39 karddal és 44 pisztollyal) rendelkeztek.[166] Megoszlásuk helységek szerint:
617
- Felvinc: 300 fő,[167]
- Egerbegy és Gyéres: 122 fő (1 század),
- Túr: 94 fő (fegyver és öltözet gyenge),
- Szind: 25 fő.[168]
A széki nemzetőrség élére Benő István[169] nyugalmazott főhadnagyot nevezték ki, őrnagyi rangban.[170] E haderőt (Torda és Aranyosszék nemzetőrségeit) a kormányzat egyesítve akarta felhasználni.[171] Szervezete a következőképpen épült fel:
- Torda: négy gyalogos század, melyből egy zászlóalj alakítható (1080 fő). A parancsnok br. Kemény Farkas, 400 szuronyos puskával, 300 vadászfegyverrel és 400 lándzsával rendelkeztek. A város környékén további 4 század állt fel (300-600 fő).
- Egerbegy és Gyéres: egy század (370 fő). Fegyverzet: 120 vadászpuska, 50 huszárkarabély, 200 lándzsa. A két helység fegyverre fogható ereje 600-700 főre rúgott.
- Torockó és Szentgyörgy: egy 600 fős század. Fegyverzet: 90-100 vadászpuska, a többi lándzsa.
- Túr és Szind: egy század (160 fő). Fegyverek: 30 vadászpuska, a többi lándzsa.
Összesen: 2710 nemzetőr, 1060 puska, 1150 lándzsa.
Kemény István parancsnoksága alatt egy 60-80 fős lovas század is szolgált.[172]
A nemzetőrséget (120 tordai nemzetőrt) először szeptember 11-én vetették be az újoncösszeírást megtagadó falusiakkal szemben. A helybeliek különös ellenszenvet tanúsítottak a magyar nemzetőrökkel szemben.[173] Szeptember 22-én Földvárra, Veresmartra és Inakfalvára is kiszálltak a nemzetőrök.[174] Miután a Kövenden, június 14-én
618
tartott széki gyűlés kimondta, hogy minden harcképes férfinak szolgálatba kell lépnie, az így alakult nemzetőrség 3.-5. századát, valamint az egerbegyi és gyéresi nemzetőrséget Enyedre rendelték.[175] Októberben az Alsó-Fehér megyei harcokban 300 aranyosszéki és 120 tordai nemzetőr vett részt,[176] majd Kolozsvárra, illetve Csucsára vonultak. Kemény Farkas később belőlük szervezte meg a 72. honvédzászlóaljat.[177]
Fogaras-vidék
Az itteni nemzetőrség április végén alakulhatott meg. Május 10-én levelet intéztek a kormányzóhoz, melyben 500 fegyvert, és szabályzatuk megtekintését kérték.[178] A szabályzatot május 31-én küldték el. Ennek érdekessége az, hogy kikötötték: a vezér csak magyar lehet, a nemzetőrség nem mobilizálható. Az esküt az uralkodóra, és az erdélyi nagyfejedelemségre tették le.[179] Teleki válaszlevelében kijelentette, hogy a kért 500 fegyvert nem tudja kiutalni.[180] Augusztusban a főkapitány már csak 200-at kért, de annak kiutalása sem történt meg.[181]
Azt is jelentette a főkapitány, hogy a nemzetőrség lényegében megszűnt, mert az emberek a fegyverkiutalás elmaradása miatt a kedvüket vesztették.[182] Végül, még abban a hónapban, kaptak 100 fegyvert.[183] A nemzetőrség későbbi sorsáról semmit sem tudunk.
Marosszék
Marosszékben májusban alakult meg a nemzetőrség. A főkirálybíró levelet intézett a gubernátorhoz, melyben közölte, hogy minden 18. életévét betöltött férfit felvettek a nemzetőrségbe, és minél több fegyvert kérnek.[184] A szék közgyűlése két nap múlva azt jelentette, hogy a nemzetőrséget a vagyonosabb rétegből akarják kiállítani. Azt, hogy e kategórián mit értettek, nem részletezték, de a besorolás már csak azért is gyanús, mert igen magas létszámmal (20-25 000 fővel) számoltak.[185]
A magas létszám a kormányzónak is szemet szúrhatott, mert egy június 4-én kelt levelében kijelentette: csak azok vehetők fel, akik nem esnek a katonai összeírás hatálya
619
alá.[186] Az összeírás ellen sokan tiltakoztak, de végül is sikerült lecsillapítani az indulatokat.[187] Június 24-én a szék megismételte a fegyverek kiutalására vonatkozó kérelmét,[188] augusztusban pedig beküldte a nemzetőrség állapotáról szóló jelentését. A létszám 2573 fő volt. azt is közölték, hogy az összeírásnak sokan ellenálltak.[189] Végül a nemzetőrség még abban a hónapban 400 fegyvert kapott.[190]
Külön kell foglalkoznunk a székelység "fővárosának" számító Marosvásárhely nemzetőrségével, mely már április közepén megalakult. A probléma ott jelentkezett, hogy a polgárokon kívül mások is be akartak lépni. A város 1000 példányban szabályzatot is készített, és április 18-án népgyűlést tartottak az ügyben.[191] Május 5-én már azt jelenthette a város, hogy a létszám meghaladja az 1000 főt, 1500 fegyvert kérnek és töltényt a fegyverekhez.[192] A szabályzatot május 21-én terjesztették fel megerősítésre. A nemzetőrség ügyeinek intézésére 13 fős bizottmányt állítottak fel, melynek elnöke a főbíró volt. (3. cikkely). Egy század 150 főből állt. Ehhez a létszámhoz tartozott még egy kapitány, egy hadnagy, két strázsamester, tizenkét káplár, tizenkét alkáplár és egy dobos (6. cikkely). Az esküt a fejedelemre tették le (12. cikkely). A szabályzat azt is kimondta, hogy az őrsereg csak a város határain belül vethető be (16. cikkely).[193] Július 31-én a nemzetőrség szemlét tartott a város főterén; akkor 300 kovás fegyverrel, és 102 lándzsával rendelkeztek.[194]
A marosvásárhelyi nemzetőrség végül 855 főből állt, melynek részére a nyár folyamán 300 fegyvert utaltak ki.[195] Október végén Jakabos János őrnagy, nemzetőrparancsnok jelentést küldött az Országos Nemzetőrségi Haditanácsnak a helyzetről. Jelentése szerint a nemzetőrség 6 századból állt, az egyes századok parancsnokai a következők voltak: 1. század: Reich Károly, 2. század: Görög Károly, 3. század: Korondi Lajos, 4. század: Szabó Ádám, 5. század: Bálintith József, 6. század: Márkusfalvi János.[196]
Udvarhelyszék
A székben még májusban megalakult a nemzetőrség. A szervezés akkor még több helységben kedvező visszhangot váltott ki, különösen Udvarhelyen, gondot okozott azon-
620
ban a fegyverek és kiképző tisztek hiánya.[197] Május 27-én a gubernátor levelet intézett a szék főkirálybírájához és közölte, utasította a sorkatonaság tisztjeit, hogy képezzék ki a nemzetőrséget, amiért majd fizetést kapnak. A fegyverre vonatkozó igények kielégítését a későbbiekre halasztotta.[198] A nemzetőrségi összeírás annyira népszerűtlen volt, hogy az azt megtagadók ellen a főkirálybíró rögtönítélő bíráskodást kért.[199] A szék a gyulafehérvári raktárból 300 fegyvert kapott, ami messze az igények alatt maradt.[200] A szék nemzetőrsége augusztusban 11 791 főt számlált, 1066 fegyverrel.[201]
A városok közül Udvarhelyen alakult még számottevő nemzetőrség, létszáma 621 fő volt.[202] Bár 800 fegyvert kértek, csak 148-at kaptak.[203] Rendelkeztek még 40 vadászpuskával is.[204] A nemzetőrség őrnagyává október 28-án [205] Jánosy Józsefet[206] nevezték ki.
Csíkszék
A Csíkban alakult nemzetőrségről nagyon keveset tudunk. Ennek több oka is lehet. Nem szabad megfeledkeznünk arról, hogy a szék határőrvidék volt, és az összeírásban sokan csupán újabb kísérletet láttak arra, hogy őket határőri szolgálatra kötelezzék. Ennek ellenére a nemzetőrség megalakult, éspedig 5 000 fegyveres és 5 000 fegyvertelen személyből állt.[207]A felfegyverzett nemzetőrök magas száma ne tévesszen meg minket, mert ebbe a létszámba a határőrök is beletartoztak, hiszen az Unió III. paragrafusa kimondta: a székely határőrök nemzetőröknek tekintendők.[208]A szék még a nyár folyamán igényelt 400 fegyvert, de arról, hogy a kiutalás ténylegesen megtörtént-e, nincs biztos adatunk.[209]
Külön nemzetőrség alakult még Csíkszeredán, létszáma 120 fő volt.[210]
621
Háromszék
A székben még április 11-én gyűlést tartottak, melyen elhatározták a nemzetőrség felállítását.[211] Mivel a szék határőrvidék volt, sokan a nemzetőri szolgálatban is határőrködést láttak és ellenálltak az összeírásnak. A vonakodás oka abban rejlett, hogy áprilisban a határőrséget is át akarták alakítani nemzetőrséggé, és az újonnan létrejött nemzetőrség is ugyanúgy működött mint a határőrség.[212]
A nemzetőrség ügyeinek intézésére bizottmányt állítottak fel, melynek elnöke a főkirálybíró volt.[213] Ez a bizottmányt irányította az augusztusban végrehajtott összeírást, mely alól sokan kihúzták magukat, sőt összetűzések is voltak.[214] Érdemes a kimutatást teljes terjedelmében közölni, mert ez az egyetlen olyan összeírás, mely fiúszékekre, illetve településekre lebontva közli a szolgálatra kötelezettek számát.[215]
a) Sepsziszék:
- Aldoboly: 35 fő, - Angyalos: 33 fő, - Árkos: 44 fő, - Besenyő: 31 fő, - Bikfalva: 47 fő, - Bodok: 41 fő, - Egerpatak: 7 fő, - Eresztevény: 13 fő, - Étfalva: 12 fő, - Feldoboly: 12 fő, - Fotos-Martonos: 13 fő, - Gidófalva: 27 fő, - Illyefalva: 49 fő, - Kálnok: 26 fő, - Kilyén: 38 fő, - Kisborosnyó: 66 fő, - Komolló: 34 fő, - Kökös: 38 fő, |
- Kőröspatak: 34 fő, - Laborfalva: 22 fő, - Lisznyó: 33 fő, - Magyarós: 9 fő, - Málnás: 55 fő, - Nagyborosnyó: 53 fő, - Oltszem: 81 fő, - Réty: 62 fő, - Sepsiszentgyörgy: 123 fő, - Szacsva: 19 fő, - Szemerja: 15 fő, - Szentivány: 48 fő, - Szentkirály: 4 fő, - Szotyor: 16 fő, - Uzon: 104 fő, - Zalán: 39 fő, - Zoltán: 9 fő. Összesen: 1292 fő. |
622
b) Kézdiszék:
- Albis: 67 fő, - Almás: 57 fő, - Alsócsernáton: 118 fő, - Alsótorja: 66 fő, - Bélafalva: 18 fő, - Bereck: 85 fő, - Bita: 55 fő, - Csomortán: 15 fő, - Dálnok: 71 fő, - Esztelnek: 58 fő, - Felsőcsernáton: 41 fő, - Felsőtorja: 30 fő, - Futásfalva: 14 fő, - Hatolyka: 11 fő, - Ikafalva: 33 fő, - Kézdivásárhely: 416 fő, |
- Kurtapatak: 24 fő, - Lécfalva: 69 fő, - Lemhény: 122 fő, - Maksa: 36 fő, - Markosfalva: 49 fő, - Martonfalva: 35 fő, - Martonos: 38 fő, - Matisfalva: 22 fő, - Nyujtód: 73 fő, - Ozsdola: 59 fő, - Polyán és Szentlélek: 367 fő, - Sárfalva: 12 fő, - Szászfalva: 16 fő, - Szentkatolna: 60 fő, - Várhegy: 7 fő. Összesen: 2162 fő. |
c) Orbaiszék:
- Barátos: 49 fő, - Cófalva: 19 fő, - Gelence: 107 fő, - Haraly: 41 fő, - Hilib: 8 fő, - Imecsfalva: 27 fő, - Kovászna: 88 fő, - Kőrös (Csomakőrös): 8 fő, - Páké: 21 fő, |
- Papolc: 85 fő, - Páva: 54 fő, - Petőfalva: 41 fő, - Szörzse: 62 fő, - Tamásfalva: 33 fő, - Telek: 42 fő, - Zabola: 131 fő, - Zágon: 213 fő. Összesen: 1029 fő. |
d) Miklósvárszék:
- Barót: 94 fő, - Bodos: 25 fő, - Bölön: 47 fő, - Köpec: 20 fő, - Középajta: 51 fő, |
- Miklósvár: 57 fő, - Nagyajta: 69 fő, - Sepsibacon: 4 fő, - Szárazajta: 64 fő. Összesen: 431 fő. |
623
Meg kell jegyeznünk, hogy a határőrök nem estek ezen összeírás hatálya alá.
A szék már májusban kért fegyvert, és a nyár folyamán 500 darabot ki is utaltak a számukra.[216] A nagyobb helységek nemzetőrségei közül ki kell emelnünk a sepsiszentgyörgyit, amely már áprilisban megalakult.[217] Augusztus 28-án a főbíró azt jelentette a gubernátornak, hogy a nemzetőrség sem fegyverzettel, sem öltözettel nem rendelkezik.[218] Bonyolította a helyzetet, hogy a nemzetőrség és a határőrezred között ellentétek támadtak.[219]
A kézdivásárhelyi tanács júliusban kért fegyvert és lőszert 360 fős nemzetőrsége számára. A kérést a gubernátor a főhadparancsnoksághoz továbbította, és addig is kérte, hogy a város határőrségi raktárából 400 fegyvert utaljanak ki.[220] A nemzetőrség létszáma augusztusban 416 főre nőtt.[221]
A helyi kezdeményezések közül különös figyelmet érdemel Ozsdola községé, ahol Nemes Ábrahám helyi birtokos szervezte meg a nemzetőrséget.[222] Létszáma 170 fő volt és a szervező augusztusban 40 lőfegyvert kért a felszerelésük kiegészítésére.[223]
A szász nemzetőrség sajátos jellege miatt külön fejezetet érdemel. Bár a magyar nemzetőrségekkel együtt jött létre, különállását mindig megőrizte. Noha a Királyföld lakóinak többsége akkor már román volt, a nemzetőrség alapvetően szászokból állt és mindvégig azok fegyveres milíciája maradt.[224] Külön kell tárgyalnunk Brassó és Szászvárosszék esetét. Ennek oka abban rejlik, hogy e két territórium mindig is nyitottabb volt, és kereste a más nemzetiségekkel való kompromisszumot.
a nemzetőrség felállítására az első javaslatot március 22-én terjesztette a nemzeti egyetem elé Albrichsfeld brassói polgármester. Március 27-én hasonló javaslatot nyújtott be a segesvári tanács is.[225] E kérelmek hatására adta ki a comes a nemzetőrségek felállítására vonatkozó irányelveket. A nemzetőrséghez tartozás feltételei nem tértek el a magyarországitól, annál érdekesebb volt ellenben a szervezet. A nemzetőrség tiszteletbeli
624
vezetője a szászok ispánja volt, a tiszteket a helyi hatóságok ajánlására a századok választották, ám a comes nevezte ki őket. Az esküt az isten és az uralkodó után Erdély és a szász nemzet törvényeire tették le.[226] Ebből is nyilvánvaló, hogy a szászok a nemzetőrséget független, saját érdekeiket védelmező milíciaként képzelték el, és hozták létre.
Minden település nemzetőrségének saját zászlója volt, egyik oldalán a hét várral és körirattal ("Ad Retinendam Coronam"), másik oldalán a tizenegy szász szék címerével és a következő felirattal: " Für Fürst, Recht und Vaterland"[227]
Aránylag kevés problémával járt a nemzetőrség megalakítása Nagyszebenben, Segesvárott és Medgyesen: a helyi evangélikus líceumok diákjai voltak a kezdeményezők. A segesvári diákszázad G. D. Teutsch-t, a későbbi történetírót választotta századosának. Nagyszebenben a jogi fakultás diákjaiból jött létre a nemzetőrség 12. százada. A szászok egyeteme elfogadta a polgárok által választott tiszteket, és április 3-án megkezdődhetett az utca szerinti összeírás. 1450 alkalmas egyént találtak, két zászlóaljat állítottak fel. Egy zászlóalj hat századból állt. [228]
Brassóban Albrichsfeld főbíró felszólította a polgárokat, hogy olyan tiszteket válasszanak, akikben feltétlenül megbíznak, így sok román is belépett.[229]
A többi székben már elég korán kiéleződtek az ellentétek a szászok és a más nemzetiségűek között. Kőhalomszékben az összeírt 430 személyből 308 volt szász, és 124 román. Április 9-én kellett volna a nemzetőrségnek megalakulnia, de amikor a rendeletet felolvasták, a románok szembeszegültek, a nemzetőrségben a katonáskodás újabb formáját látták.[230] A román községek mellett a székhez tartozó Kóbor és Halmágy magyar lakosságú falvak is tiltakoztak az összeírás ellen.[231] Sikertelen volt a románok bevonása Szászsebesszékben is.[232] A székhez tartozó Lámkeréken az összeíráskor a falu lakosai felmondták az engedelmességet, és elkergették a jegyzőt.[233] Besztercén a lakosság a szabad belépés mellett foglalt állást.[234] Hasonló problémák jelentkeztek Nagysink és Szerdahely székekben is.[235]
Szászvárosban a magyarok és a románok külön alakítottak nemzetőrséget. Az előbbi létszáma 200 fő volt.[236] Ezen kívül a Királyföldön 180 fegyveres magyar nemzetőr szolgált, nem számítva Kőhalomszéket, ahol szintén létezett 180 fős magyar nemzetőrség.[237]
625
Az állandó viszályok miatt a comes a helyi vezetőkre bízta a rendelet végrehajtását. ez azonban csak a városokra volt igaz, mert a falvaknak sürgősen meg kellett alakítaniuk a maguk nemzetőrségét.[238]
A szász nemzetőrség összesen 1000 fegyvert kapott: Nagyszeben hatszázat, Segesvár és Medgyes egyaránt kétszázat. Beszterce a 2. román határőrezred (Naszód) készletéből kapott kétszáz puskát.[239] Szerdahely és Szászváros nem kapta meg az igényelt 500 fegyvert.[240]
A nemzeti egyetem vásárlás útján akarta a hiányzó 5000 fegyvert beszerezni, de kezdeményezése Kőhalom és Nagysink székek ellenállásán megbukott.[241]
A szász nemzetőrségek részt vettek a magyar nemzetőrségek lefegyverzésében. Gedeon tábornok Marosvásárhely elleni támadásában 170 szász nemzetőr harcolt.[242] Ennek ellenére harci értéküket még Puchner sem becsülte sokra.[243]
Ezen fejezetben a III. balázsfalvi román nemzeti gyűlés által elrendelt katonai szervezést akarjuk felvázolni. Mivel mintájául a magyar nemzetőrségek szervezése szolgált, indokolt a téma külön fejezetben való tárgylása. Az egyes városokban alakult külön román nemzetőrségek, valamint a királyföldi románok magatartása már említésre került, így arra csak utalás történik.
A külön román nemzetőrség igényét már az első balázsfalvi gyűlésen megfogalmazták (10. pont).[244] A balázsfalvi pontokat Saguna püspök vitte Bécsbe. Az önálló nemzetőrségre vonatkozó igény felvetésére az uralkodó azt felelte, hogy azt már az áprilisi törvények biztosítják.[245] E választ a főpásztori körlevelében (július vége) Saguna úgy interpretálta, hogy az uralkodó engedélyezte a külön román nemzetőrség felállítását.[246] Ennek szellemében a románok több helységben kiléptek a nemzetőrségből, és külön nemzetőrségeket alakítottak.[247]
Szeptembertől a román nemzeti komité fő feladataként a nép felfegyverzését jelölte meg. [248] Azt is követelték, hogy nemzetőrségük a főhadparancsnokság alá tartozzék.[249]
A III. balázsfalvi gyűlés (szeptember 25.) után a hazatérő küldöttek megkezdték a nép felfegyverzését. Erdélyt 9 prefektúrára osztották (egy prefektúra alá általában 30
626
helység tartozott), élükön a prefektek és az alprefektek álltak.[250] A prefektúrák tribusokra tagolódtak. A tribusok elöljárója a tribun és az altribun volt. A tribun katonai és politikai feladatokat egyaránt ellátott. A falusi csapatok élére centuriókat választottak. Mindenhol megtörtént a tűzfegyverek számbavétele, beszerzése, lándzsák készítése. Falvanként egy-egy lovas decuriát is felállítottak. A lovasok lándzsával és két pisztollyal rendelkeztek. A csapatok az esküt a templom előtt tették le a császárra és a balázsfalvi pontokra.[251]
A román légiókat Puchner a magyarok "lefegyverzésére" használta, bár harcértéküket, akárcsak a szászokét, maga sem becsülte sokra.[252]
GT Pr. |
Gubernium Transylvanicum. Elnökségi iratok. F. 37. |
Min. eln. |
Miniszterelnök elnöki iratai. H. 2. |
ONőHT |
Országos Nemzetőrségi Haditanács. Közösen Kezelt Általános Iratok. H. 92. |
R 32. |
1848/49-es nyomtatványok. R 32. |
Vay iratok |
Vay Miklós kormánybiztosi iratai. H. 113. |
Forráskiadványok, emlékezések
Berzenczey, 1873. |
Berzenczey László: Nyilt jelentés. Kolozsvár, 1873. |
Deák, 1943. |
Deák Imre: 1848, a szabadságharc története levelekben, ahogyan a kortársak látták. Budapest, 1943. |
Documente |
Revolutia de la 1848-1849 din Transilvani. I. k. (Red. Stefan Pascu, Viktor Cherestesiu) Bucuresti, 1977. (II. k.: Bucuresti, 1979.; III. k.: Bucuresti, 1982.; IV. k.: Bucuresti, 1988.; V. k.: Bucuresti, 1992.) |
Ellenőr |
Ellenőr. Kolozsvár, 1848. (szerk.: Kővári László, Dózsa Dániel). |
Erdélyi Híradó |
Erdélyi, majd Kolozsvári Híradó. Kolozsvár, 1848. |
F. Kiss, 1989. |
F. Kiss Erzsébet (szerk.): Az 1848-1849.-évi minisztertanácsi jegyzőkönyvek. Budapest, 1989. (Magyar Országos Levéltár Kiadványai. II. Forráskiadványok. 15.) |
Gyalókay, 1923. |
Gyalókay Jenő: Puchner Anton hadijelentése az erdélyi állapotokról. Levéltári Közlemények, 1923. 334-341. o. |
Jakab, 1880. |
Jakab Elek: Szabadságharczunk történetéhez. Budapest, 1880. |
Kossuth Hírlapja |
Kossuth Hírlapja. Pest, 1848. (szerk.: Bajza József).
|
627 |
|
Kővári, 1861/a. |
Kővári László (szerk.): Okmánytár az 1848-49-ki erdélyi eseményekhez. Pest, 1861. |
Közlöny |
Közlöny. Pest, 1848. (szerk.: Gyurmán Adolf). |
Pap, 1868. |
Pap Dénes: Okmánytár Magyarország függetlenségi harczának történetéhez. I-II. k. Pest, 1868. |
TL |
Történeti Lapok. Kolozsvár. |
V. Waldapfel, 1950. |
V. Waldapfel Eszter: A forradalom és szabadságharc levelestára. I. k. Budapest, 1950. |
Bakk, 1880. |
Bakk Endre: Az 1848-49-ki szabadságharcz alatti események Vízaknán. Budapest, 1880. |
Bona, 1987. |
Bona Gábor: Tábornokok és törzstisztek a szabadságharcban. Budapest, 1987. |
Bona, 1988. |
Bona Gábor: Kossuth Lajos kapitányai. Budapest, 1988. |
Egyed, 1979. |
Egyed Ákos: Háromszék. 1848-49. Bukarest, 1979. |
Egyed, 1994. |
Egyed Ákos: Kossuth és a székelyek 1848-ban. Századok, 1994/5. 831-872. o. |
Göllner, 1967. |
Carl Göllner: Die siebenbürgen Sachsen in den Revolutionsjahren 1848-1849. Bukarest, 1967. |
Kádár, 1890. |
Kádár József: Belső-Szolnok és Doboka vármegye története. 1848-49. Dés, 1890. |
Kovács, 1895. |
Kovács Gyárfás: A bányavidéki római katolikus esperesi kerület plébániáinak története. Szamosújvár, 1895. |
Kővári, 1861. |
Kővári László: Erdély története 1848-49-ben. Pest. 1861. |
Orbán, 1872. |
Orbán Balázs: A székelyföld leírása. V. k.: Aranyosszék. In: A székelyföld leírása történelmi, régészeti, természetrajzi és népismereti szempontból. I-V. Pest, 1868-1872. |
Orbán, 1986. |
Orbán Balázs: Torda város és környéke. I-II. k. Budapest, 1986. |
Sárközi, 1974. |
Sárközi Zoltán: Az erdélyi szászok 1848-49-ben. Budapest, 1974. |
Szigethy, 1868. |
Szigethy Miklós: Adatok a XI. honvédzászlóalj történetéhez. Kolozsvár, 1868. |
Szilágyi, 1898. |
Szilágyi Farkas: Alsó-Fehér vármegye 1848-49-ben. Nagyenyed, 1898. |
Szőcs, 1972. |
Szőcs Sebestyén: A kormánybiztosi intézmény kialakulása 1848-ban. Budapest, 1972. |
Trócsányi, 1956. |
Trócsányi Zsolt: Az erdélyi parasztság története. Budapest, 1956. |
Urbán, 1973. |
Urbán Aladár: A nemzetőrség és honvédség szervezése 1848 nyarán. Budapest, 1973. |
Urbán, 1980. |
Urbán Aladár: A székely katonaság segítségül hívása 1848 májusában. Hadtörténelmi Közlemények, 1980./3. 405-420. o. |
Varga, 1995. |
Varga János: Magyarok és románok 1848-49-ben. Budapest, 1995. |
628
[1] Urbán, 1973.
[2] Jakab, 1880. 86. o.
[3] F. Kiss, 1989. 38. o.
[4] Urbán, 1973. 30-32. o.
[5] Uo. 68. o.
[6] Göllner, 1967. 76. o.
[7] Varga, 1995. 18. o.
[8] Varga, 1995. 31. o.
[9] ONőHT 1974. Az Országos Nemzetőrségi Haditanács levele a kolozsvári toborzási bizottmányhoz. Dátum: július 24.
[10] Annak ellenére sem, hogy egyes székelyföldi képviselők erőteljes agitációval próbálták meg a nemzetőrség intézményét népszerűsíteni. (pl. Berzenczey László: Felhívás a székelység körében nemzetőrség alakítására. Dátum: május 15. [R 32. 4. cs. 260.])
[11] V. Waldapfel, 1950. I. k. 286-289. o. István főherceg levele Esterházy Pál hercegnek. Dátum: június. 8.
[12] Documente, V. 232. Az Unió III. cikkelye kimondta, hogy a székely határőrök nemzetőröknek tekintendők.; Egyed, 1994. 842. o.
[13] Urbán, 1980. 418. o.
[14] Vay iratok, 3. doboz. 1213. Batthyány levele Vaynak. Dátum: szeptember 21.
[15] Deák, 1943. 206. o. gr. Kun Gotthárd Hunyad megyei főispán levele Vay Miklósnak. Dátum: október 17. Ebben javasolta az erdélyi nemzetőrségek összevonását.; Alsó-Fehér megyében a magyar települések nemzetőrségeit Nagyenyed körül akarták összevonni, de ezen rendelkezést a kistelepülések fenyegetettségük miatt nem tudták végrehajtani. (Szilágyi, 1898. 107. o.) Hasonló kísérlet történt Kolozs megyében is. (Vay iratok, 4. doboz. 1709.); sikeres volt viszont az összpontosítás Tordán és környékén. (Vay iratok, 5. doboz. 1873.)
[16] Kővári, 1861./a. XLVII.
[17] Jakab, 1880. 76. o.
[18] Documente, I. 85.
[19] Br. Splényi Mihály (1804-1849) nemzetőr őrnagy. Kilépett százados (11. huszárezred) és megyei főszolgabíró. 1848. X. 30-tól őrnagy a Kolozs megyei nemzetőrségnél. Kolerában halt meg. (Bona, 1987. 295. o.)
[20] Ellenőr, 3. sz. Dátum: május 9.
[21] Uo. 7. sz. Dátum: május 16.
[22] Uo. 6. sz. Dátum: május 14.
[23] Jakab, 1880. 243. o.; 300. o.
[24] Documente, I. 85.
[25] Uo.; ONőHT 1974. A kolozsvári toborzási bizottmány jelentése az Országos Nemzetőrségi Haditanácsnak. Dátum: július 23. A helyi nemzetőrség 11 gyalogos, egy vadász és egy lovas századokból áll. Összesen 974 kovás fegyverrel rendelkeznek.
[26] Documente, IV. 240. Teleki József levele a kolozsvári főbírónak. Dátum: április 27.
[27] Uo. 74. Dátum: május 18.
[28] Vay iratok, 2. doboz. 735.
[29] GT Pr. 298. csomó. 2104. A kolozsvári főbíró levele Telekinek. Dátum: augusztus 5.
[30] Vay iratok, 5. doboz. 1802.
[31] Vay iratok, 5. doboz. 1954. Dátum: november 5.
[32] Vay iratok, 6. doboz. 2035. Mikes János levele Vaynak. Dátum: november 6.
[33] Ellenőr, 93. sz. Dátum: október 13.
[34] Kővári, 1861. 11. o.
[35] Közlöny, 39. sz. Dátum: július 18.
[36] Vay iratok, 4. doboz. 1709. Kolozs megye levele Vay-nak. Dátum: október 25.
[37] Vay iratok, 5. doboz. 2019. Majthényi Pál főispán levele Vaynak.; Jakab Elek szerint a megyében 3411 főt írtak össze nemzetőri szolgálatra, de a tényleges létszám csak 485 fő volt. (Jakab, 1880. 300. o.) Ugyanerről a létszámról tudosít a Közlöny is. ((95. sz. Dátum: szeptember 12.) Ezen létszámváltozásnak talán a szeptemberben elrendelt népfelkelés lehet a magyarázata, hiszen a népfelkelőket is nemzetőröknek tekintették.
[38] Vay iratok, 2. doboz. 576. Mikó Imre levele Vaynak. Dátum: augusztus 1.
[39] Documente, V. 145. Teleki József levele a Kolozs megyei alispánnak. Dátum: június 2.
[40] Vay iratok, 7. doboz. 1789.
[41] Berzenczey Antal (1810-?), birtokos, nemesi származású (Csapó, Küküllő megye). 1848 X. 18-tól a kolozs megyei gyalogos nemzetőrség őrnagya. 1849. I. 15-től honvéd őrnagy, majd II. 14-től alezredes. A szabadságharc végéig Kolozsvár térparancsnoka. (Bona, 1987. 108. o.)
[42] Gyarmathy Sándor, nemesi származású. 1848. XI. 6-tól százados a 32. honvédzászlóaljnál. XI. 18-tól nemzetőr őrnagy Kolozs megyében. Decemberben fogságba esik, és a későbbi sorsa ismeretlen. (Bona, 1987. 165. o.)
[43] Vay iratok, 6. doboz. 2019. Majthényi főispán levele Vaynak (november eleje).
[44] Vay iratok, 6. doboz. 2108. Dátum: november 11.
[45] Vay iratok, 2. doboz. 537. Mikó Imre levele Vaynak. Dátum: augusztus 8.; A megalakulásról tudósított az Erdélyi Híradó, (32. sz., július 25.)
[46] Pap, 1868. II. 313. o. Zeyk Károly jelentése az OHB-nek. Dátum: október 8.
[47] Documente, V. 117. Dátum: május 31.
[48] GT Pr. 297. csomó. 1437. Dátum: június 3.
[49] Jakab, 1880. 300. o.; GT Pr. 300. csomó. 2342. A város levele a gubernátorhoz. Dátum: augusztus 22. Ebben közölték, nehezíti az alakulást, hogy a nemzetőri szolgálatban sokan katonáskodást látnak. Fegyverrel és öltözettel nem rendelkeznek. Ekkor küldték be a szabályzatukat is, mely 41 cikkelyből állt.
[50] Vay iratok, 7. doboz. 2206.
[51] Ellenőr, 10. sz. Dátum: május 21.
[52] Kádár, 1890. 24. o.; 27. o.; Documente, III. 240. Teleki József levele a kolozsvári főbírónak. Dátum: április 27.; a töltényekre: Documente, IV. 74. Teleki levele a kolozsvári főbírónak. Dátum: május 18.
[53] Kádár, 1890. 25. o.
[54] Uo. 28. o.
[55] GT Pr. 298. csomó. 2122. Dátum: augusztus. 6.
[56] Kővári, 1861. 11. o.
[57] Kádár, 1890. 50-53. o.; Jakab, 1880. 241. o., 470. o.; GT Pr. 299. csomó. 2188. A megye levele Telekinek. (augusztus eleje); Meg kell jegyeznünk, hogy a szamosújvári nemzetőrség aligha lehetett felfegyverezve, mert még október végén is 500 darab fegyvert kértek az Országos Honvédelmi Bizottmánytól. (Min. eln. iktatószám nélkül. Dátum: október 25.); Szék városában a nemzetőrség még májusban megalakult. (GT Pr. 300. csomó. 2298. A város levele a gubernátorhoz. Dátum: augusztus 12.)
[58] Makray László (1815-1876): Belső-Szolnok megyei középbirtokos család sarja. Kilépett gyalogos hadnagy. 1849. II. 3-tól őrnagy a Mátyás huszárezredben, majd ezredes. Aradon 16 évi várfogságra ítélik, de 1850-ben kegyelmet kap. (Bona, 1987. 228. o.)
[59] Kádár, 1890. 64. o.
[60] Trócsányi, 1956. 451. o.; az ütközetről tudósít: Kossuth Hírlapja, 117. szám november 14.
[61] Szilágyi, 1898. 21-22. o.
[62] Documente, I. 173. A főispán levele Teleki kormányzónak.; Kővári, 1861. 12. o.
[63] Uo. 229. Dátum: április 9.
[64] Documente, II. 245.
[65] Szilágyi, 1898. 23. o.
[66] GT Pr. 295. csomó. 1059. A megye levele Telekihez. Dátum: május 19.
[67] Vay iratok, 2. doboz. 386. Kemény István levele Vaynak. Dátum: augusztus 22.
[68] Szilágyi, 1898. 86. o.
[69] Uo. 192. o.
[70] Uo. 22. o.
[71] Uo.
[72] Vay iratok, 2. doboz. 221. Dátum: augusztus 19.
[73] Inczédy Samu (1811-1893). 1848. VI. 19-től százados a 4. honvédzászlóaljnál. XI. I.-től nemzetőr őrnagy Alsó-Fehér vármegyében. XII. 20-tól a XI. honvédzászlóalj parancsnoka. 1849 júniusától a kolozsvári dandár parancsnoka, és Zsibónál teszi le a fegyvert. A császári hadseregbe közlegényként sorozták be. (Bona, 1987. 181-182. o.)
[74] Szilágyi, 1898. 22. o.
[75] Documente, II. 141. A nagyenyedi főbíró levele Teleki gubernátorhoz. Dátum: április 21. Közli, hogy a főhadparancsnokság nem hajlandó fegyvert adni.; uo. 240. Teleki levele a kolozsvári főbíróhoz. Dátum: április 27. Az enyedi nemzetőrség 200 darab fegyvert fog kapni.; Jakab, 1880. 300. o.
[76] Például: Kemény István főispán egyik, július 7-én kelt levelében 350 rendes, és 550 kovás puskát kért az egyedi nemzetőrség számára. (Vay iratok, 2. doboz. 38.); Válasz: Teleki kormányzó a kérést nem tudta teljesíteni. (GT Pr. 298. csomó. 1876. Dátum: július 19.)
[77] Ellenőr, 68. sz. Dátum: augusztus 31.
[78] Vay iratok, 5. doboz. 1994. november eleje. Mikes Kelemen levele Vaynak.; Szilágyi 1898. 192-194. o.; Szigethy, 1868. 13-15. o.
[79] Szilágyi, 1898. 23. o.
[80] GT Pr. 296. csomó. 1260. Dátum: május 11. Közli: Documente, III. 282.
[81] Szilágyi, 1898. 23. o.; Más források szerint, még június végén sem rendelkeztek fegyverrel. (Ellenőr, 27. sz. Dátum: június 20.)
[82] GT Pr. 300. csomó. 2307. A főbíró levele a gubernátornak. Dátum: augusztus 23.
[83] Uo.
[84] Uo. 124-132. o.
[85] Bakk, 1880. 14. o.
[86] Uo.
[87] Documente, V. 28. Dátum: május 27.
[88] Szilágyi, 1898. 25. o.; Bakk, 1880. 40. o.
[89] Bakk, 1880. 14. o.
[90] Documente, V. 28.
[91] GT Pr. 297. csomó. 1499. A válaszlevél dátuma: június 12.
[92] Bakk, 1880. 16-17. o.
[93] Uo.
[94] Uo. 18. o.; Szilágyi, 1898. 25. o.
[95] Bakk, 1880. 18-19. o.
[96] Uo. 94-97. o. A nemzetőrség csak úgy volt hajlandó letenni a fegyvert, ha a császári katonaság biztosítja a személy- és vagyonbiztonságot.
[97] GT Pr. 296. csomó. 1007. Dátum: május 1.
[98] Szilágyi, 1898. 24. o.
[99] Documente, IV. 240. Teleki levele a kolozsvári főbírónak. Dátum: április 27.; Uo. 74. Dátum: május 18.
[100] Documente, II. 289. Abrudbánya levele Telekinek. Dátum: április 29.
[101] Szilágyi, 1898. 147. o.
[102] Uo. 135. o.
[103] Uo. 24. o.
[104] Kovács, 1895. 155. o.
[105] Szilágyi, 1898. 63. o.
[106] Kovács, 1895. 154-155. o.
[107] Uo.
[108] Szilágyi, 1898. 24. o.
[109] Documente, IV. 109. Nagy Károly abrudbányai főbíró levele Teleki gubernátorhoz. Dátum: május 19.
[110] Szilágyi, 1898. 24. o.
[111] Uo.
[112] Documente, IV. 208. Teleki levele az Alsó-Fehér megyei főispánnak. Dátum: május 23.
[113] Szilágyi, 1898. 26. o.
[114] Uo. 25. o.
[115] Uo. 26. o.
[116] Uo. 27. o.
[117] Uo. 28. o.
[118] Uo. 118-192.
[119] GT Pr. 300. csomó. Gr. Kálnoky Dénes főispán levele a gubernátorhoz. Dátum: augusztus 13.
[120] Uo. Itt elsősorban a Háromszékkel határos községekre gondolunk.
[121] Documente, IV. 138. Gr. Kálnoky Dénes főispán levele Teleki kormányzóhoz. Dátum: május. 20.
[122] Uo.
[123] Uo. 277. Teleki válaszlevele. Dátum: május 25.
[124] Documente, V. 35.
[125] GT Pr. 300. csomó. 2254. Gr. Kálnoky Dénes főispán levele a gubernátorhoz. Dátum: augusztus 13.; Jakab, 1880. 300. o.; A karatnai nemzetőrség már május 23-án megalakult, és a létszáma ekkor 50 fő volt. (Ellenőr, 11. sz. Dátum: május 23.)
[126] Uo. 302. o.
[127] Trócsányi, 1956. 339. o.
[128] Documente, II. 246. Haller főispán levele Teleki kormányzónak. Dátum: április 27.
[129] Documente, III. 106.
[130] Szentpáli József, megyei hivatalnok Küküllő vármegyében. 1848. IX. 22-től nemzetőr őrnagy ugyanitt. 1849. I. 21-től honvéd őrnagyként Debrecen térparancsnoka. Kétévi vizsgálati fogság után szabadult. (Bona, 1987. 307. o.); Documente, IV. 84.
[131] Vay iratok, 2. doboz. 479.
[132] Vay iratok, 7. doboz. Vegyes iratok. 1789.
[133] Jakab, 1880. 300-302. o.
[134] GT Pr. 300. csomó. 2348. Küküllő megye főispánjának levele a gubernátorhoz. Dátum: augusztus 25. Ekkor küldték be a 22 cikkelyből álló szabályzatukat is.
[135] ONőHT 4312.; Az átalakításról a Közlöny is tudósított. (119. sz. Dátum: október 7.)
[136] Ellenőr, 73. sz. Dátum: szeptember 8.
[137] ONőHT 3837. A megye jelentése az Országos Nemzetőrségi Haditanácsnak. Dátum: szeptember 18.
[138] Uo. 4108.
[139] Trócsányi, 1956. 372. o.
[140] GT Pr. 296. csomó. 1261. Dátum: május 20.
[141] GT Pr. 300. csomó. 2223.; Ugyanezen a napon küldték el a szabályzatukat is, mely 14 cikkelyből állt. (GT Pr. 300. csomó. 2295.)
[142] Jakab, 1880. 300. o.
[143] Ellenőr, 20. sz. Dátum: június 8.; nehezítette a szervezést a felszerelés hiányossága is. (GT Pr. 300. csomó. 2242. Gr. Kun Gotthárd főispán levele a gubernátorhoz. Dátum: augusztus 12.)
[144] GT Pr. 299. csomó. 2112. A megye levele Teleki kormányzónak. (Augusztus); Vajdahunyadon már július elején megtörtént a megalakulás. (Ellenőr, 20. sz. július. 8.)
[145] Documente, V. 97. Teleki levele Hunyad vármegyének. Dátum: május 31.
[146] Uo. 151.; A dévai nemzetőrség létszámáról tudósított a Közlöny is. (112. sz. Dátum: szeptember 30.)
[147] Jakab, 1880. 300. o.; A dévaiak részére kiutalt fegyvert a megye már július végén is kevésnek tartotta. (Vay iratok, 2. doboz. 464. A megye levele Vayhoz. Dátum: július 21.; Szőcs, 1972. 153. o. )
[148] ONőHT 4492. Közölte azt is, hogy a megyét általános veszély fenyegeti, ezért 600 fős nemzetőrségük részére 400 darab fegyvert kérnek.
[149] Erdélyi Híradó,. 69. sz. Dátum: szeptember 28.
[150] Trócsányi, 1956. 388. o.
[151] Uo. 424. o.
[152] Br. Kemény Farkas (1796-1852), kilépett huszár főhadnagy. 1848. IX. 11-től a torda-aranyosszéki nemzetőrség parancsnoka. 1849. I. 23-tól honvéd alezredes, dandárnok az erdélyi hadseregben. IV. 7-től ezredes, a gyulafehérvári ostromsereg, majd a kolozsvári hadosztály parancsnoka. A fegyvert Zsibónál tette le, és Londonba emigrált. (Bona, 1987. 194. o.); Kemény Farkast augusztus 29-én nevezték ki a tordai nemzetőrség őrnagyává. (ONőHT 3097.)
[153] Orbán, 1986. I. 407. o.
[154] Ellenőr, 12. sz. Dátum: május 25.
[155] Documente, II. 240. Teleki József levele a kolozsvári főbírónak. Dátum: április 27.
[156] Documente, IV. 74. Teleki levele Kolozsvárnak. Dátum: május 18.
[157] Documente, III. 66. A tordai főhadnagy levele Telekinek. Dátum: május 2.
[158] GT Pr. 299. csomó. 2032. Mezei István tordai főhadnagy levele Teleki kormányzónak. Dátum: július 28.
[159] ONőHT 2678. Dátum: augusztus. 18.
[160] Orbán, 1986. I. 519-520. o.; Vay iratok, 6. doboz. 2025. Vay levele a tordai honvédelmi bizottmánynak. Dátum: november 8.
[161] GT Pr. 295. csomó. 934. A széki főkirálybíró levele Teleki gubernátorhoz. Dátum: április 30.
[162] Uo. 1335.
[163] Vay iratok, 7. doboz. Vegyes iratok. 1789.
[164] GT Pr. 299. csomó. 2124.; Vay iratok, 3. doboz. 230. Dátum: augusztus 28. Itt már csak 300 darab fegyvert kérnének.
[165] Documente, IV. 63. Boncza Sámuel jegyző levele Aranyosszék főkirálybírájának. Dátum: május 17.; Elsősorban a szegényebbek vonakodtak a nemzetőri szolgálattól. (GT Pr. 300. csomó. 2328. A szék levele a gubernátorhoz. Dátum: augusztus 20.)
[166] Jakab, 1880. 300. o.
[167] Jakab, 1880. 300. o. A felvinci őrsereg május végén 200 főt számlált. (Ellenőr, 11. sz Dátum: május 23.); A város július 21-én 300 kovás fegyvert kért 300 fős nemzetőrsége részére (Vay iratok, 2. doboz. 658.); A felvinci nemzetőrség kiképzésére a főhadparancsnokság szeptember elején altiszteket küldött. (Vay iratok, 3. doboz. 1024. Puchner Vayhoz. Dátum: szeptember 9.)
[168] GT Pr. 299. csomó. 2175. A szék levele Teleki kormányzónak (augusztus).; GT Pr. 300. csomó. 2253. A szék levele a guberniumhoz. Dátum: augusztus 18. Ez tartalmazza a falvankénti összeírást és fegyverkimutatást. E szerint a székben a nemzetőrség létszáma 1554 fő volt, rendelkeztek 265 kovás fegyverrel, 122 lándzsával, 39 karddal és 44 pisztollyal.; Közlöny. 62. sz. Dátum: augusztus 10.
[169] Benő István (1799-1867), kisnemesi származású (örmény eredetű). Részt vesz az erdélyi harcokban. 1848. VII. 14-től honvéd őrnagy, a 134. honvédzászlóalj parancsnoka. Dévánál kapitulált. 10 év várfogságra ítélik, de 1852-ben kegyelmet kapott. (Bona, 1987. 107. o.)
[170] Vay iratok, 4. doboz. 1562. A szék levele Vaynak. Dátum: október 18.; Benő Istvánt október 28-án nevezték ki Aranyosszék nemzetőr őrnagyává. (ONőHT 6910.)
[171] ONőHT 4308. A szék levele a miniszterelnöknek. Dátum: szeptember 4. Ebben közlik, hogy a rendes nemzetőrség mobilissá alakítása folyamatban van. Az üggyel Zudar Károly van megbízva, és 6 század ilyen nemzetőrségre lehet számítani.; Vay iratok, 5. doboz. 1846. Vay levele az OHB-hez. Dátum: november 1.; Benő István őrnagy levele az Országos Nemzetőrségi Haditanácshoz. Dátum: október 29. (ONőHT 7364.)
[172] Vay iratok, 5. doboz. 1873. Cserey Ignác levele Vay Miklósnak. Dátum: október 31.; ONőHT 8014. Benő István őrnagy jelentése az Országos Nemzetőrségi Haditanácshoz. dátum október 30. Ebben a szék nemzetőrségét két részre osztja: 1. Alsó járás: Kocsárd, Harasztos, Pollyán (321 fő) és Vinc városa. (247 fő); 2. Felső járás: Csegez, Várfalva, Rékos-Kövesd, Bágyon, Kertied, Métköz, Sinfalva, Kétszentmihály (1045 fő). Az összlétszám 1613 fő. A felszereltségről október 17-én küldött jelentést a szék az Országos Nemzetőrségi Haditanács részére. (ONőHT 6149.) E szerint rendelkeznek 300 kovás fegyverrel, 235 saját fegyverrel, 543 lándzsával és 478 vasvillával.
[173] Trócsányi, 1956. 400. o.; Orbán, 1872. 148. o.
[174] Trócsányi, 1956. 401. o.
[175] Orbán, 1872. 165. o.
[176] Szilágyi, 1898. 108. o.
[177] Szigethy, 1868. 28. o.
[178] GT Pr. 296. csomó. 1254.; Jakab, 1880. 241. o.
[179] GT Pr. 297. csomó. 1382.
[180] Uo.
[181] GT Pr. 299. csomó. 2124./a.
[182] GT Pr. 299. csomó. 2165.
[183] Vay iratok, 7. doboz. Vegyes iratok. 1789.
[184] GT Pr. 297. csomó. 1390. Dátum: május 21.
[185] Documente, IV. 223. Dátum: május 23.; A május 12-én tartott népgyűlésen (Marosvásárhely) nagyfokú ellenszenv nyilvánult meg az intézmény ellen, mert sokan határőri szolgáltnak tekintették. Berzenczey László saját érdemének tudja be az ellenszenv feloldását. (Berzenczey, 1873. 13. o.)
[186] Documente, V. 185.
[187] Berzenczey, 1873. 17. o.
[188] GT Pr. 298. csomó. 1770.
[189] GT Pr. 299. csomó. 2180.; Ennek hatására bevezették a rögtönítélő bíráskodást. (Vay iratok, 2. doboz. 5. A szék levele Vayhoz. Dátum: június 28.; Szőcs, 1972. 147. o.)
[190] Jakab, 1880. 240. o.
[191] Documente, II. 57. Lázár Károly főbíró levele Teleki kormányzónak. Dátum: április 17.
[192] Documente, III. 132.
[193] GT Pr. 297. csomó. 1390. Dátum: május 21.
[194] Közlöny. 65. sz. Dátum: augusztus 13.
[195] Jakab, 1880. 299. o.; GT Pr. 300. csomó. 2306. A főbíró levele a gubernátorhoz. Dátum: augusztus 24.; A nemzetőrség létszáma és szervezete a következőképpen alakult: május 21., 6 század, parancsnok: Gr. Lázár József. Fegyverrel nem rendelkeznek. (Ellenőr, 10. sz. Dátum: május 21.); június 27., 6 század, fegyverrel továbbra sem rendelkeztek. (Ellenőr, 31. sz. Dátum: június 27.)
[196] ONőHT 7817. Dátum: október 27.
[197] GT Pr. 296. csomó. 1343. Udvarhelyszék levele a kormányzóhoz. Dátum: május 20. Teleki még ezen a napon válaszolt. A kérést teljesíteni nem tudta.
[198] Documente, V. 30.
[199] Vay iratok, 2. doboz. 53. A szék levele Vay királyi biztoshoz. Dátum: július 12.; A rendeletet közli: Erdélyi Híradó, 45. sz. augusztus 17.; Székelyudvarhelyen Pálffy János képviselő népgyűlésen agitált a nemzetőrség mellett. (Kossuth Hírlapja, 11. sz. július 13.)
[200] Jakab, 1880. 240. o.
[201] GT Pr. 299. csomó. 2203. A szék levele Teleki gubernátorhoz. Dátum: augusztus 7.; Uo. 300. csomó. 2427. A szék levele a gubernátorhoz. Dátum: augusztus 29.; Közlöny. 93. sz. Dátum: szeptember 10.; ONőHT 3112. Részletes, járások szerinti kimutatás. (szeptember 7.)
[202] Jakab, 1880. 299. o; .GT Pr. 300. csomó. 2427.
[203] Uo. 240. o.; Vay iratok, 2. doboz. 582. Dátum: július 5.
[204] Uo. 299. o.
[205] ONőHT 6910.
[206] Jánosy József honvéd őrnagy, (1801-1885) birtokos nemesi származású, magyar (székely). Nyugalmazott hadnagy. 1848. X. 16-án Udvarhelyszék nemzetőr őrnagya, 1849 IV. 27-től honvéd őrnagy, V. 16-tól a 6. székely határvéd zászlóalj parancsnoka. 5 évi várfogságra ítélik. (Bona, 1987. 185. o.)
[207] Jakab, 1880. 299. o. A fegyveres nemzetőrök magas száma azt sejteti, hogy az a határőrséget is magába foglalta. A határőrtisztek azonban nem engedték meg, hogy a határőröket nemzetőrként összeírják és szolgálatra kötelezzék. (GT Pr. 300. csomó. 2428. A szék és Sombory ezredes ellentéte. Dátum: augusztus 21.) Nehezítette a szervezést a fegyverhiány is. Csíkszentdomokos, Csíkszenttamás, Karcfalva, Dánfalva és Madaras egyenesen Vay királyi biztostól kért fegyvert. (Vay iratok, 2. doboz. 323. Dátum: július 18.; Szőcs, 1972. 153. o.)
[208] Documente, V. 232. o. Itt az erdélyi országgyűlés által elfogadott uniós törvényre gondolunk.
[209] Vay iratok, 7. doboz. Vegyes iratok. 1789.
[210] GT Pr. 299. csomó. 2201. augusztus.
[211] Egyed, 1979. 56. o.; Kővári, 1861. 13. o.
[212] Documente, II. 267. A főkirálybíró levele a gubernátorhoz. Dátum: április 28.; Egyed, 1994. 838. o.
[213] Egyed, 1979. 56. o.; Az összeírás megkezdésére Vay királyi biztos utasította a széket. (Vay iratok, 2. doboz. 71. Dátum: július 13.; Szőcs, 1972. 153. o.)
[214] Vay iratok, 2. doboz. 538. A szék levele Vaynak. Dátum: augusztus 5.
[215] GT Pr. 299. csomó. 2176.; Közli: Egyed, 1979. 82-85. o.; Jakab, 1880. 298. o.
[216] Vay iratok, 7. doboz. Vegyes iratok. 1789.; Jakab, 1880. 240. o. Jakab Elek csak 400 darab fegyver kiutalásáról tud.
[217] GT Pr. 295. csomó. 928. A város levele Teleki kormányzónak. Dátum: április 24. A város 600 darab fegyvert és 12 kiképző altisztet is kért. A kérést a kormányzó a főhadparancsnoksághoz továbbította.
[218] GT Pr. 300. csomó. 2329.
[219] Uo. 2353. Dátum: augusztus 31.; Hasonló problémák jelentkeztek Kézdivásárhelyen is. (Uo. 2454. Dátum: szeptember 14.); Bereck városában viszont sikerült a határőrséget a nemzetőrség szervezetébe betagolni. (Uo. 2330. Dátum: augusztus 28.)
[220] GT Pr. 299. csomó. 1978. Dátum: július 21. E fegyvereket végül október 10-én foglalták le. (Közlöny. 136. sz. Dátum: október 24.)
[221] GT Pr. 299. csomó. 2178.
[222] Trócsányi, 1956. 340. o.
[223] Vay iratok, 2. doboz. 324. Dátum: július 18.
[224] Göllner, 1967. 76. o.
[225] Göllner, 1967. 75-76. o.; Jakab, 1880. 76-77. o.
[226] Göllner, 76-77. o.
[227] Jakab, 1880. 77. o.
[228] Göllner, 1967. 81. o.
[229] Uo. 82. o.
[230] Uo. 78. o.
[231] Sárközi, 1974. 54. o.
[232] Göllner, 1967. 83. o.
[233] Trócsányi, 1956. 296. o.
[234] Göllner, 1967. 80. o.
[235] Uo. 79. o.; 82. o.
[236] Sárközi, 1974. 55. o.; GT Pr. 300. csomó. 2331. A város levele a gubernátorhoz. Dátum: augusztus 28.
[237] Jakab, 1880. 302. o.
[238] Göllner, 1967. 83-84. o.
[239] Uo. 84. o.
[240] GT Pr. 298. csomó. 1761. Teleki kormányzó levele a szászvárosi királybírónak. Dátum: július 1.; Göllner, 1967. 84. o.
[241] Göllner, 1967. 85. o.
[242] Sárközi, 1974. 59-61. o.
[243] Gyalókay, 1923.
[244] Documente, IV. 5.
[245] Varga, 1995. 12. o.
[246] Uo. 13. o.
[247] Uo. 18. o.
[248] Uo. 23. o.
[249] Uo. 30. o.
[250] Szilágyi, 1898. 96. o.; Varga, 1995. 31. o.
[251] Trócsányi, 1956. 418-419. o.
[252] Varga, 1956. 33. o.; Gyalókay, 1923.