PALÁGYI LÁSZLÓ

hozzád élni át

olyanok már ezek a szavak
mint fénylő pontok az égen
amik mögött nincsenek csillagok
nem szól a szó

még a tükröt is szilánkokban
hát hogy lenne erőm bármit is
hozzád élni át?

de ha mást nem
legalább zavarba ejtenélek
mint vérfolt a ruhán
vagy mint üres villamoson
még testmeleg kapaszkodó 

széljegyzetek

fáradtan kinéz
a vonatfülke nehéz fényei
alól

ez a nő is egy történet
ami legalább hatszáz oldal nehéz

semmi vonzalom
van viszont megértés 

igaz felelőtlen
de egyébként az apák
érezhetnek így szülés után

most rád gondolok
eltűnődve nézlek
amint gyanakodva méregeted magad
megigazgatod a teremtést
ahogy még inkább nő akarsz lenni
tulajdon magadnál
neked tolmács a tükör
hisz benned a lélek testesül meg
nem adhatsz mást
csak a lényeget