BECSY ANDRÁS

Zsena és a parkoló

A forgalom lemászik a folyóig
a vibráló aszfaltra levegőzni,
izzadt arcát a délelőttbe törli,
s a rakparton lassan bebábozódik.

A túlsó oldalon egy parkolóban
nyárfák alatt pipec kocsik nyújtóznak,
állj át oda, mert  itt már bírságolnak,
kedd reggel óta megállni tilos van.

Igyál egy korty vizet a délelőttre,
hűsítsd a torkod, könnyeid töröld le,
aztán pakold a holmid; s mindegy, hogyan,

az ülésen, vagy a fogadban tartva,
csak vidd magaddal át, a túlsó partra,
mert itt, nálam már megállni tilos van. 

Zsena és az a név 

Aztán egy fáradt péntek este
mondtad, hiába, egyre csak esik,
s hogy annak a lánynak nevét pedig,
és ezt jól véssem az eszembe,

ki ne ejtsem többé a számon,
s esküdjek most örök amnéziát,
az a lány nincs, személye kitalált,
s telefonkönyvben sem találom.

Azóta az eső egyre esik,
és péntek fürdik a vízében,
fiktív számot tárcsázok, s felveszik,

mondok valamit – én sem értem,
és annak a lánynak nevét pedig
örökre az eszembe véstem.