Szonett
egy mozdulatról
A
pincérnő megfogja a hölgy kezét:
Kolibrik rezgőszívű angyalok
Éhes csőrének kérésére nyílhatnak
Így meg a trópusi virágok.
Mennyi gyöngédség fér a mosolyba,
Az illanó tovarepülésbe?
Mennyi melegség feketéll a kávéba?
Mennyi szellem a füstbe?
De a körút Amazonasként ömlik
Feltartóztathatatlanul tovább;
Messze már a cseresznye érik.
Álmoktól terhesek a fák,
Életünkre csak gyümölcs emlékszik.
Virág virágzik. Kolibri száll.
Európa
Kávéház, 2009. május 15.