Kis(c)iklus
Abszolúton
túli képződmény
Most
képzeljük el.
A vonat, mielőtt
J.A.-ig ért volna,
kisiklott.
Egy elmarad:
sikloly...
Aki a.-t
hallgat, hallgasson b.-t is
Néma
a. az...ahelyett
néma b., ami helyett
Néma a. az, ahelyett,
ném a b., mint özv. a.
Akkor.
Kemény
Istvánnak és k. kabai lórántnak
Néma
a.-ság, a. helyett.
De néma b.-ség mi helyett.
Szép
Ernő nyomán
„De
ez mind annyi volt mint mikor a sűrű nyájban
Egy juh nyugtalanul megy, fejét felfúrja, béget...”
Fejét felfúrja, a.-ggat, egy agg juh az égre,
de minek és minek nincsen különbsége,
elnyomják, nem látsz, nem bétsz,
csak tűnnek... nincs a.-ggat és béget.
És nincsenek különbségek a nagy porban
(kikeresni a verset, Néked szól)
alkonyattájban, bármi napszaktájabban, bébben.
„Emlékszem...”
„Emlékszem,
emlékszem, nem tudom mire”
Még egy
Szép Ernő
Reméltem,
hittem,
epedtem az éghez,
szívem dobogott,
meg nem repedézett.
(kikeresni
a verset:
De szégyen élni.)
Szívnek
dobogni,
Meg: nem repédni.
Pompásan
buszozunk-nak
Pompásan
nem,
de elértem a buszt,
megköszöngettem,
megvárt, nem juss.
Juszt nyomban
megnyomtam
a következő
megálló gombját,
hiszen csak járom
a bolond dombját,
nincsenek távok,
ez rögtön Zenón,
meg se várom, célt ne érjek,
már: „Megállj!” – nyomom.