ugrani
kellene
ugrani
kellene.
pár
perc súlytalanságért.
ugrani kellene, hogy az égbe csomagolhassuk magunkat.
szitkokat és imákat kiáltani. – nem baj, ha isten is meghallja.
zuhanni kellene. háztetőről a kútba. nyirkos csendek közé.
aztán meg kimászni onnan
és
zuhanni
megint.
jeges hegycsúcsról sistergő katlanokba.
p o r r á z ú z ó d n i a k
ö v e k e n .
aztán felállni és ugrani
újra újra
és és és és
újra újra
nem halunk meg úgysem.
lebegni kellene. megfagyni egy pillantásban.
kezdet
és folytatás
között.
(((remegni))) nevetéstől. őrülettől. gyötrelemtől.
aztán ugrani megint, hogy zuhanás közben lebeghessünk újra.
***
fekszünk a földön. testünkön keréknyomok.
az isten meg fentről kiabál: miért kellett ugranotok?
csak nevetünk. őrület. gyötrelem. (((remegés.)))
szemünk kigurult, arcunk az aszfalthoz tapadt.
lábra
állunk
és indulunk
fel megint.