Advent
A
csönd, amely lecsordul a fák között a hegyen,
túl van már minden madáréneken,
loncillatú időn,
csak
üldögél fedetlen lugasa
olvasatlan levelei felett;
ajkán felfénylő mustjával
szürkületre nevet,
ében ág-grafikák hegyén pillantva meg
illanó csillagot.
Tárgyak
Ki
most ajtómon belépsz, ne feledd,
A belépő lépte sosem könnyed,
Még akkor sem, ha a lábtörlőn hosszasan időz.
Nem menti szó, rituálé, illendőség
Falak geometriájától,
Ahogy a tárgyaktól sem.
Hihetné, az ott sublót, fölötte tükör,
Még arrébb ágy.
S ez így is van.
Ahogy az is, minden emberi tárgy
Egyben kétkarú mérleg,
Mely a tárgy létrehozóját,
A mérleg használóját
Egyazon mód mérlegeli.