Firkák
a templomból
Dió
gurul el
üres lejtőn Hallgatom
ahogy megreped
a megnevezhetetlen
létező vékony burka
*
Hátára fordul
Élvezi hogy mindenki
elborzad tőle
Végső soron a magány
s a szörny egy tőről fakad
*
Vonzotta a csönd
Rögök fogyó visszhangja
A teljes sötét
Nem a torkát vágta el
- visszaútját a léthez
*
Ha nincs megoldás
egy problémára az még
nem jelenti hogy
megoldhatatlanná válsz
a megoldó számára
*
Különös hogy a
virág is vet árnyékot
Az apró féreg
ki elrágja gyökerét
még hűvösében delel
*
Fehér teremben
üres szavak konganak
A megszólított
aki soha nincs jelen
ismét háttal áll nekik
*
Ahogy a papok
nem sokkal mise előtt
üressé teszi
lelkét az érkezőhöz
Vár És nem jön el senki