Kint is bent is
Viszi
a szél a madarakat
egy aprót elsodor
a járdán
egy hold
pocsolyába fúl
a plafonon mérges gomba nő
a falban cserebogár zizeg
minden sarokban pók fáraszt szúnyogot
a padlón hangyák vonszolnak legyet
nem észlelik
a hencegő időt
Keletről
Csak
egyfelé vághatott neki.
Üldözői minden irányból elvágták menekülése útját,
Amint lassan, szívósan, eltökélten,
Hurokba próbálták szorítani.
Egy lehetősége maradt.
Felszívódni az egyre szűkülő térben.
Sem ő,
Sem üldözői nem ismerték a terepet.
A vidék megfejtésre várt.
Az idő erre kevés esélyt adott.
Minden azon múlott,
Meddig bírják az idegei.
Fizikai erőnléte pszichológiai alapokon állt.
Üldözői kezdték türelmüket veszteni.
Ritkán akadtak ilyen elszánt menekülőre,
A központ adott utasítást a hajtóvadászatra,
És a központ messze van.
Lemondtak hát a további üldözésről.
A menekülő fellélegzett.
Megpihent,
Majd ismét útra kelt.
Amikor lakott vidékre ért,
Az ottaniak örömmel üdvözölték,
Mielőtt kardélre hányták.