Fertőd
Elszabadult
ruhaujjak,
nehéz, tömött huzat
jár át a hálószobán,
a tárgyak közeit kitölti,
egyre több
réteget öltözik magára,
sűrű, nehéz gyolcs.
Végül kiszalad,
a ragyogó test
maga marad bent, mint
egy baldachinoktól fosztott,
aranyos menyasszony.
Most
vagy soha
Átszívódni
egy eleven homokórán:
éppen itt, éppen most van
az a perc,
minden születés
szükségképp szoros,
pereg a felismerés: soha perc
nem lesz még ilyen,
itt az idő,
terjed észrevétlen,
nedvesség a falban ,
lassan eszméletlenre
itatja az épületet,
önkívült összeomlás
különválik a téglák
és a mestergerendák,
külön ablakkeretek
és ajtótokok ideje,
a falakon
ujjnyi széles repedések;
semmi sem egyezik, nem is azonos
semmi, inog, kibillen a tető...
A sűrű omlás
közepén végre megállsz
kiemelkedsz a romokból,
mint egy látomás,
végre itt s most vagy,
most vagy soha.