|
BALÁZS IMRE JÓZSEF
Turbina
szótlanul
és teljesen, mint maga a megbontatlan anyag
(Kassák
Lajos)
A fogorvos fölém hajol,
s miközben zümmög már a fúró,
mondja is: most bemegyünk a turbinával.
Csikorog és megfeszül az anyag,
szorítja a szék karfáját.
Én vagyok az anyag, akit megbontanak.
A mester kezeli a gépet,
körülötte megköt, feloldódik,
szétpattan a nyelv.
A mesternek s az anyagnak
nincs közös nyelve,
egyik megbontja a másikat.
A mester valódi beszéde:
a megformált anyag.
A hallható szavak nyers tömbök
olyan fal, amelyen nem jár át akárki.
Telnek az évek, mígnem egyszer
érkezik egy csillogó tekintetű,
s átsétál rajtuk. Erre vár a mester.
Beindítja turbináit, és már nem beszél
most látszik csak, hogy nem megbontható,
hogy szótlan és teljes. Most lett mester.
Vidranyomok
1
Összemaszatolt
aszfaltlapok tetején
párás és hűlt hely.
2
Talp, lábak ujja.
Jövőre egy zsályatő
a mélyedésben.
3
A vízcsobbanást
felveszi a kamera;
hozzá alapzaj.
4
Egy nagyobb állat
ínyén tovafutó íz,
emlék tavalyról.
5
Szimatoló orr,
egymást kioltó szagok,
szimatoló orr.
Fogak
Reggel
harapás ébreszt:
dörgölöm a csuklóm, kézfejem,
s keresem a fogakat, amelyek
itt hagyták e mélyedéseket
a vidravárosban a vidraasszonyt kutatom.
Megszöktél? Valaki elhurcolt magával?
Rejtekhelyed címe ismeretlen,
betűzöm a fogaid nyomát,
és dörgölöm a csuklóm, kézfejem.
|
|