|
Pillanatképek
az 1956-os forradalomról III.
Levelek, kérvények, apró feljegyzések,
naplók mind megannyi látleletei a múltnak. Nemcsak az egyéni élet feltárása
szempontjából fontosak ezek az írások, hanem azért is, mivel általuk kibontakozik
maga a történelem, és megvilágosodnak az egyes történelmi események.
A„hétköznapi
történelem” ezen dokumentumai üzeneteket továbbítanak a ma emberének, olyan
üzeneteket, melyeket éppen intimitásuk, szubjektív jellegük miatt sem a
tanulmányok, sem a monográfiák, sem a lexikonok nem közölnek.
Ezek az
írások tehát olyan korfeltáró összegzések is, melyekből az olvasó megismerkedhet
egy korszak társadalmának miliőjével, jellegzetességeivel.
(Csiffáry Gabriella)
Documenta humana
Börtönből írt levél
Édes Gizikém!1
Nem tudom, hogy megkapod-e ezt a levelem
és mikor. Arra kérlek, adjál el valamit, ami az enyém, és fogadj ügyvédet.
Nagyon vigyázz, ne mondj semmit, még akkor se, ha látod a nevem aláírva.
A levelet ne mutasd senkinek, mert vérrel van írva, baj lesz! Vigyázzatok
magatokra nagyon!
Szeretlek! Csókollak!
Zoltán
Lelőhely: Budapest Főváros
Levéltára: XXV. 4. f. Fővárosi Bíróság, titkos ügykezelés alól kivont perek
iratai: 8005/1958. Szirmai Ottó és társai pere
Kegyelmi kérvények
Magyar Népköztársaság Elnöki Tanács
Elnökének!2
Budapest
Alulírott, mint elgyötört elkeseredett
anya és feleség, kérem az Elnök Elvtársat, kérésemet, panaszomat meghallgatni
és abban érdemlegesen intézkedni szíveskedjék. Férjem, F. Imre az 1956.
évi ellenforradalmi események kapcsán le van zárva, és 20 évi börtönbüntetést
kapott. Jelenleg a kőbányai börtönben tölti szabadságvesztés idejét.
Kérem, könyörgöm,
Elnök Elvtárs, ne tegye félre levelem, olvassa el és segítsen szerencsétlen
férjemen! Nem bírálom a bíróság ítéletét, de ismerem férjem természetét,
és tudom, nem létezik, hogy ő az eseményekben részt vett volna. Az apja
is ízig-vérig kommunista volt még abban az időben is, amikor a kommunistákat
üldözték. Nem nevelhettek hát olyan egyént a férjemből, aki a rendszer
ellenségévé vált volna. Rendesen dolgozott munkahelyén, munkája után szerették
és megbecsülték. Az ellene emelt vád alapját képező napján is szolgálatba
volt, és teljesen más irányba, nem ott, ahol az események lezajlottak.
Nem tudom, miért nem kerülhet a bizonyítékot képező menetlevél a bíróság
kezébe?
Kérem és könyörgöm,
Elnök Elvtárs, intézkedjen, hogy vizsgálják felül férjem ügyét, és adják
meg a lehetőséget, hogy ártatlanságát bebizonyíthassa. Ne kelljen a két
ártatlan gyermekemnek apjuk miatt szégyenkezni. Adják meg a lehetőséget,
hogy még életében kiderülhessen az ártatlansága. Férjem józan életű, békés
természetű ember, keresetéből szépen megéltünk, és megelégedett volt, híve
a mai kormánynak és rendszernek.
Érzem és tudom,
hogy csak tévedés lehet az a szörnyűség, amivel férjemet vádolják. Nem
vett el mitőlünk ez a rendszer semmit, inkább jobb és emberségesebb körülmények
közé jutottunk, miért tett volna hát az én férjem olyant, hogy [olvashatatlan]
életet oltson ki.
Elnök Elvtárs,
ismételten arra kérem, vizsgáltassa felül férjem bűnügyét alaposan, meglátja,
kiderül ártatlansága. Volt már ez máskor is, hogy ártatlan embert ítéltek
el és később kiderült, hogy az elítélt ártatlan…
Érezze át,
Elnök Elvtárs a férjem és az én érzéseimet, hogy ártatlanul szenvedni mit
jelent? Ő a rabságba, én pedig a bizonytalanságba pusztulok bele. Mi lesz
a két ártatlan gyermekemmel? Mit fognak mondani, ha felnőnek, és át fogják
tudni gondolni szerencsétlen szüleik sorsát?
Elnök Elvtárs,
kérem, könyörgöm, adják vissza gyermekeim apját, férjemet! Hallgassák meg
kérésünket, férjem öreg szüleinek kérését! Bűnhődjön, aki bűnös, de nem
bírok tovább várni, hogy férjem ártatlansága kiderüljön, mert, ha nem foglalkoznak
vele, úgy soha nem lehet bebizonyítani, hogy tévedésből ítélték el.
Miskolc, 1961. február 16.
F. Imréné
Lelőhely: Budapest Főváros
Levéltára: XXV. 4. a. Fővárosi Bíróság, büntetőperes iratok: 9057/1957.
Balázs Géza és társai pere Első levél
Első levél
Tisztelt Miniszter Úr!
Bizonyára emlékszik, hogy egyszer már
felkerestem soraimmal Önt, mégpedig augusztus első napjaiban. Vőlegényem
ügyében fordultam Önhöz, hogy segítsen tisztázni a helyzetet, és vizsgálja
ki ügyét.
Azóta már
megkezdődött az iskola, s én még most sem tudok semmit a vőlegényemről,
S. Györgyről. Csupán annyit, hogy életfogytiglanra ítélték.
Nekem ez az
utolsó és legnehezebb évem a tanulás szempontjából, s a körülmények most
még jobban megnehezítik. Nem tudok könyvre nézni anélkül, hogy eszembe
ne jutna vőlegényem, kinek szintén ez lenne az utolsó éve a technikumban,
s most azt sem tudom, hol van. Soha nem voltam erős szervezetű, de a tavasz
óta egyenesen árnyéka vagyok önmagamnak, és az örökös sírás, ami ellen
nem tehetek semmit, lassan tönkreteszik amúgy is gyönge idegzetem. Ilyen
körülmények között érettségire készülni – majdnem egyenlő a lehetetlennel.
Kérem Önt,
Miniszter Úr, tegyen valamit az érdekünkben, mert így nemcsak jövőnk, hanem
egészségem is tönkremegy. Hiszen nem tett a vőlegényem semmit, ami miatt
– most már mindketten – bűnhődünk. Biztos vagyok abban, hogyha Ön érdeklődni
fog, miskolci munkahelyén, a Magasépítő Vállalatnál, utána, csak mint becsületes,
szorgalmas munkaerőt fogják jellemezni.
Nagyon kérem,
legyen tekintettel arra, hogy két fiatal életének kialakulása függ Öntől,
s csupán Önön múlik, hogy vőlegényem visszakapja szabadságát, én pedig
az egészségem.
Kérem, Miniszter
Úr, ha nem veszi tolakodásnak, és nem tart méltatlannak rá, válaszoljon
egy pár szót nekem.
Őszinte tisztelettel: Cs. Ilona
Keszthely, 1957. X. 10.
Második levél
Tisztelt Miniszter Úr!
Még tavaly a nyár folyamán történt,
hogy felkerestem Önt soraimmal vőlegényem ügyében. Később, két hónap múlva
újra írtam. Vártam, hogy talán fog történni valami az Ön jóvoltából. Azóta
már több mint egy félév telt el anélkül, hogy választ kaptam volna. Arra
gondoltam, talán nem is kapta meg Ön a leveleim, mert abban biztos vagyok,
hogyha megkapta volna, segített volna. Segített volna, hogy olyan szerencsétlenül
alakult sorunk jóra forduljon. Folyó hó 27-én voltam vőlegényem látogatni,
s ez a beszélő késztetett arra, hogy újra Önhöz forduljak, abban reménykedve,
hogy ez a levelem talán célhoz ér.
Mikor a beszélőn
vőlegényem megláttam, minden önuralmamra szükség volt, hogy uralkodni tudjak
érzéseimen. Tavaly még azt írtam Önnek kérvényeimben, hogy vőlegényem tele
van életerővel. Most már nem dicsekedhetek ezzel, mert egy lelkileg összetört,
kiégett tekintetű ember állt előttem. Bár mindketten megpróbáltunk komédiázni
egymás előtt, mégis megéreztük a másik szava mögött azt a mérhetetlen fájdalmat,
amit ez a másfél év hozott számunkra. Mi, akik tavaly még mérnöki, tanári
diplomáról és harmonikus családi boldogságról szőttünk terveket, most itt
állunk egymással szemben, fásultan, reményvesztetten. Azóta nem bírom felejteni
azt a sápadt arcot. Minden pillanatban ott látom magam előtt. S ez még
a maradék nyugalmamat is elveszi. Kevesen szenvedtek annyit, Miniszter
Úr, ezalatt a másfél év alatt, mint mi.
Vőlegényem
életfogytig[lanra] ítélték, bár – mint az előző kérvényemben hangsúlyoztam
– a tárgyaláson nem vallottak rá azok, akik ténylegesen részt vettek az
ellenforradalmi eseményekben. Nagymértékben ez az ítélet az oka lelki összetörtségének,
s hogy ő, akit csak pár év választott el a diplomától, börtönben van, s
fél, hogy én megvetem ezért. Mélységesen lealázó volt számára, hogy ott
kellett találkoznunk. S félek, hogyha így néz ki másfél év után, akkor
jövőre teljesen roncs lesz.
Augusztus
18-án lesz két éve, hogy ismerjük egymást, s ettől az évből csak felet
töltöttünk boldogan. Ez lesz már a második évforduló, mikor hiába várom
az állomáson a „nagy” ajándékot.
Miniszter
Úr, hát nem lehet véget vetni ennek a rettenetes gyötrelemnek! Idén is
sírva és egyedül jövök vissza attól a vonattól, mely máskor a mennyei boldogságot
jelentette számomra?
Drága Miniszter
Úr, hallgasson a szívére, hisz Ön megteheti, hogy szabadságra bocsássa
vőlegényem. Higgye el, nem méltatlanra pazarolja bizalmát. A becsületem
a biztosítéka annak, hogy Ön nem csalódna bennünk. Kegyelmezzen meg vőlegényemnek
és nekem, mert a büntetés nemcsak őt sújtja, hanem engem is, hiszen Vele
együtt szenvedek én is.
Ugye, meghallgat,
Miniszter Úr? Avval a reménnyel fejezem be levelemet, hogy segít sorsunkat
visszazökkenteni a rendes mederbe. Ön olyan boldog, irigyelt sorsú ember,
Miniszter Úr, juttasson egy kicsit nekünk is a boldogságából. Önnek ez
semmit sem jelent, de két embert örök hálára kötelez maga iránt.
Még egyszer,
kegyelem, Miniszter Úr! Kérem, ne tegye félre a levelem, segítsen rajtunk!
Vőlegényem
neve: S. György […]
Kérésem ismétlésével maradok őszinte
tisztelettel: Cs. Ilona.
Keszthely, 1958. VII. 30.
Lelőhely: Budapest Főváros
Levéltára: XXV. 4. a. Fővárosi Bíróság, büntetőperes iratok: 9057/1957.
Balázs Géza és társai pere
Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsa
Elnökének!
Tisztelt Elnök Úr!
Alulírott, azzal a tiszteletteljes kéréssel
fordulok az Elnök Úrhoz, hogy hátralevő ítéletem egyéni kegyelmi úton felfüggeszteni
szíveskedjék.
1959. augusztus
10-én a Budapesti Népbíróság rk. külön tanácsa gyorsított eljárással 15
év börtönbüntetésre ítélt, 1956. októberi ellenforradalom alatt elkövetett
cselekményekért.
1929-ben születtem,
munkáscsaládból származom. Édesanyám és édesapám nyugdíjas fizikai munkások.
A felszabadulás
óta mint fizikai dolgozó vasesztergályos, két kezemmel kerestem a kenyeremet.
Letartóztatásomkor (1959. február 4-kén) a Nyersbőrbegyűjtő Vállalatnál
mint esztergályos segéd dolgoztam.
Feleségem
a Női Fehérneműkészítő Vállalatnál dolgozik 18 éve. Két serdülőkorú gyermekem
van, 13 éves kislányom és 15 éves fiam. Feleségem és két gyermekem, e számukra
rendkívül nehéz körülmények között több mint 9 éve várnak rám.
Első bűntényes
elítélt vagyok, soha nem voltam büntetve.
Cselekményeimet
meggondolatlanul, az akkor zavaros időkben követtem el, de a rendszernek
nem vagyok ellensége.
A börtönben
eltöltött 9 év olyan rendkívül nagy idő volt, mely alatt mélyen átéreztem
cselekményeim súlyát, és az az idő döntő kihatással lett egész hátralévő
életemre a hovatartozás szempontjából.
Kérem a tisztelt
Elnök Urat, büntetésem hátralévő idejének felfüggesztésével tegye lehetővé
számomra, hogy mielőbb visszatérhessek családom körébe és bebizonyíthassam,
hogy megállom a helyem a társadalomban.
Bp., 1968. február 1.
Tisztelettel L. Jenő […]
(Fővárosi Központi Büntetésvégrehajtó
Intézet, Bp., X. Kozma u. 17.)
Lelőhely: Budapest Főváros
Levéltára: XXV. 4. f. Fővárosi Bíróság, titkos ügykezelés alól kivont perek
iratai: 9024/1959. Fáncsik György és társai pere
Emigrációból írt
levelek
Drága szüleim!
London, 2. III. 1957.
Szombat reggel van, 10h
10’és döglök az ágyban. Pétekék még alszanak a másik szobában. De hamarosan
fel fogok kelni, kirúgom őket is, és elmegyünk vásárolni. Katinak estélyi
ruhát, mosógépet, talán egy nadrágot nekem, heti élelem stb… Így néz ki
itt az élet, amit a csibész magyarok egy része, aki azt hitte, hogy itt
a földi paradicsom, és munka nélkül milliomos lesz itt – most szid.
Nektek, akik
végeredményben semmit sem hagytok hátra, és illúziók [nélkül] jöttök, nagyszerű
lesz, csak addig eljussatok, pidgéan [pidgin]-Englishnek neveznek. Itt
mindenki azt hiszi, hogy rengeteget tettem értetek, de én úgy érzem, semmit.
Rettenetes olvasni az újságokat hazulról, amíg otthon vagytok. Örülök,
hogy a követség rendes veletek, jó lenne, ha egy részletes levélben megírnátok,
mi történt eddig az ügyben. De nagyon vigyázzatok. Ha kell, inkább én írok
a követségnek újra.
1000 Ft-ot
küldtem, mint utolsó küldeményt, mert most már a vonatjegyeket szedem össze,
ami Bécsből kettőtöknek kb. 24 Ł lesz. Lakásotok is lesz, lehetséges, hogy
itt két ajtóval arrébb. Már tárgyaltam a háziúrral. Csak gyertek hamar,
illúziók nélkül és minél több tudással az angol nyelvben. Otthon beszéljetek
tört angolt, némettel pótolva, de semmit magyarul. A mondat angol szerkezete
közelebb van általában a magyarhoz, mint a némethez, a kiejtés szintén.
Az ún. „cockney”, amit a melósok beszélnek, majdnem olyan, mint egy magyar
ember angolja.
[…] Lényegében
én nem járok semmiféle kurzusra, mégis igen gyorsan tanulok. Vicceket mesélek
könnyen és udvarolok, némi nehézséggel. Szerencsére rém sok a csinos nő,
és dacára annak, hogy nagy nőhiány van, mindegyik bukik a kontinentális
férfiakra, főleg a magyarokra, így nagy probléma nincs. Csak a műtét tilos,
és itt, ami tilos, az nincs. Pénzért sem. Itt úriemberek vannak, nem a
büntetéstől félnek, szidják a törvényt, de amíg meg nem változtatják, betartják.
Van itt a
magyar újság, „Magyar Szó”, amire nem tudok jelzőt találni, ha azt mondom,
príma, excellant, grandiózus, az semmi. Mi, akik sosem voltunk nagy magyarok,
majdnem sírunk.
Könyvek még
nem érkeztek. Ha az ezer forint megjött, kérek sürgős értesítést, mert
csak utána fizetek. Matyó babát Mary nagyon várja, aki különben mindent
megvesz, ami magyar.
Leveleiteket
számozzátok meg, mert össze-vissza jönnek […]
Este folytatom.
U. aznap este
Diplomaterv
jól jön. Az egyetemen én mindent kifizettem […] Rém fontos lenne a diploma,
még ha nem is kérik a bemutatást soha.
Ha jöttök,
a „Hütte”-t hozzátok magatokkal, itt is nagy érték.
Megdöbbenéssel
hallottam, hogy az Angol Nagykövetség előtt összeszedték az embereket.
Nagyon vigyázzatok magatokra, azonnal kérek választ, és minden 3 napban
feltétlenül írjatok. Én nagyobb biztonságban vagyok, mint ti, ha egy hétig
nem jön levél, az csak az én hanyagságom, de tőletek mást is jelenthet
a hallgatás, ezért írjatok minden körülmények között. Folyt. köv.
Körzőkészlet
is drága itt. Ha érintkeznetek kell az angol követséggel, utcán, fülkéből
hívjátok fel, vagy énrajtam keresztül.
Reggel. Nyugtalankodom
miattatok, ezért feladom még ma a levelet. Pénteken vagy szombaton újra
írok.
Csók: Tamás
Lelőhely: Budapest Főváros
Levéltára: XXV. 4. a. Fővárosi Bíróság, büntetőperes iratok: 2028/1958.
Oppert Sándorné pere
Drága szüleim!
Nem tudom, megkapjátok-e valaha ezt
a levelet. Mindenesetre megírom. Elmondok mindent, hátha nem tudtok rólam
semmit. Rajkánál könnyedén átléptem a határt még 26-án este, és reggelig
ittam egy borospincében Deutschjahrndorfban. 4 féleképpen próbáltam üzenni
nektek még aznap este. Másnap reggel továbbindultunk, délben megérkeztünk
Bruchba autóstoppal. Barátaim makacssága folytán ott bejelentkeztünk, és
beszállítottak a Kaisersteinbrucki lágerbe. 4 napig voltam ott, majd onnan
is megszöktem R. Ambrussal. Ott maradt a táskám, fehérneműm és a bundabélés.
Szombaton délben Bécsbe érkeztünk. Segélyt kaptunk és szállást Hütteldorfban
a baptistáktól. Megkezdtem a rohangálást a papírokért. Az USA-ba 1500 helyre
50-60 ezer jelentkező volt. Feliratkoztam. Orvost és mérnököt alig engednek
be. Írtam Icának és táviratoztam Nándornak vasárnap. Válasz nem jött köv.
hétfőig (dec. 10.). Ekkor váratlanul alkalom adódott Londonba jönni. W.
Palit magammal hoztam, ennek fejében támogatnak itt. Péterrel és Katival
és az egész Lánczi családdal együtt vagyok. L. Friciék itt vannak, mennek
Amerikába. Schultz Angliában van állítólag. Itt kaptam ruhát stb. Boldogok,
hogy tudok velük beszélni. Kalbusz már útban van ide. Tegnap kaptam állást,
a világ legnagyobb kazánépítő cégének, Service-engineer-e leszek hétfőtől
kezdve. 550 font évenként az alapfizetésem. Utaznom kell az egész világon.
Karácsonyra meghívott egy tehetősebb család, itt írom a levelet. Balra
televízió, hátul rádió, szobánként fürdőszoba, vagyonom 2 és fél font,
2 rend ruha komplett és a tudásom. Terv: ‘57-ben az első napokban összeköltözünk
W-vel, kocsit talán már két hét múlva veszünk. Hárman keresünk már. Egyetlen
problémám, mi van veletek? Ha jó lesz a telefon, hívjatok fel éjjel, „R”
beszélgetéssel […] Ma a világ legnagyobb koncerttermében vagyok: Royal
Festival Hall. Próbáljatok írni. Csókol fiatok: Tamás
1956. XII. 14. du.
Lelőhely: Budapest Főváros
Levéltára: XXV. 4. a. Fővárosi Bíróság, büntetőperes iratok: 2028/1958.
Oppert Sándorné pere
Édesapám!
Folyó hó 21-én kelt leveled megkaptam.
Nagyon örültem neki. A levélből mindent megértettem. Icát és Babát még
ez évben ki fogom hozatni. Ha ez nem menne, akkor legkésőbb ‘57. márciusáig
biztos itt lesznek mellettem. Addig is fogom őket is és magukat is támogatni,
ha nem is pénzzel, de csomagokkal biztos. Édesapám, addig is nagyon de
nagyon köszönöm a „szélfogó szerepét” Csöpiékkel szemben. Most egy pár
kérdésre szeretnék választ kapni magától. Volt-e házkutatás s mikor? Mikor
tudták meg, hogy mit csináltam? Miket kérdeztek maguktól? Magának és Icának
mit mondtak a vállalatuknál? […] Halotta-e a rádiónyilatkozataimat és beszélgetéseimet?
Mi volt ezekről a véleménye? Ebben a levélben küldök egy igen értékes fényképet.
A mutogatásával vigyázzon! A haverok közül, ha valakivel találkozik és
szeretne írni nekem, nyugodtan megadhatja a címet. Csak annyit mondjon
még meg nekik, hogy a feladónak [olvashatatlan], de úgy, hogy a
tojó szó benne legyen. Így nem lehet semmi bajuk.
Jó tanácsait
köszönöm, és ahhoz fogom tartani magam. Csak Csöpi és Baba ne hiányoznának
annyira […] Na, most pedig magamról írok. A megérkezés után a rádió, a
televízió, a film egy hétig, az újságok, képeslapok két hétig jóformán
csak velünk foglalkoztak. Idekint úgy kezeltek bennünket, mint a hősöket.
Annyi levelet kaptam, mióta idekint vagyok, hogy már szinte nem tudom,
hova rakjam őket, pedig egy tízszobás villának és egy nagyon szép [olvashatatlan]
vagyok tulajdonosa, míg Európában leszek. A világ minden tájáról, mind
az öt világrészről kapok leveleket és ajándékokat. Annyi állás van már
felajánlva. Megtiszteltetésnek veszik, ha elfogadom valamelyiket. Ja, most
jut eszembe, egész Európát bejártam és október végén, november elején megyek
Amerikába. Ott lesz még csak hadd el hadd. Úgy várnak már, hogy borzasztó.
Majdnem úgy, mint én Icát és Babát. Menni fog? Az egész világ rádiója,
sajtója és népe fogja követelni a magyar kormánytól, hogy a két családot
adják ki. És ki fogják adni. Csak egy kis türelem. Oly nehéz várni. Ja,
Baba megkapta-e a nevére szóló képeslapot? Mamikám, rólad megfeledkeztem.
Neked is írok egy pár sort, te legdrágább édesanya a földkerekén. Ezt különben
egy japán anya írta nekem. Azért mert ilyenné neveltél engem. Köszönöm.
Sok csók mindenkinek:
Csöpi, Baba, Mami, Papa, rokonok, ismerősök.
Lelőhely: Budapest Főváros
Levéltára: XXV. 4. a. Fővárosi Bíróság, büntetőperes iratok: 4764/1957.
Polyák György és 2 társa pere
Kedves Anyukám!
1957. IV. 2.
Miners Hostel, Hawtorn,
nr. Pontypridd
Levelét megkaptam. Nagyon örültem neki.
Örülök, hogy már nem nyugtalankodik. Ami levelet és képet küldött, azt
megkaptam. Én jól vagyok, amit anyukámnak is szívből kívánok. Kedves anyukám,
innen heten elmentek haza, de se otthon nincsenek, se Angliában. Én elmennék
haza, ha anyuka akarja, de ha elindulok, lehet, hogy hazaérek, lehet, hogy
nem. Tudja anyuka, én mennék még a pokolba is, csak itt ne lennék már.
Itt jó az életszínvonal, olcsó minden, de nagyon kevés a pénz, állandóan
sztrájk van. 23-án a mi bányánk is sztrájkolt, sztrájkoltam én is, hogy
emeljék meg a fizetést. Nem tudom, hogy mi lesz, de lehet, hogy az egész
magyart kitiltják a bányákból, és nem adnak munkát. Én már nem bánnám,
mert az a bánya olyan, mint a pokol, öreg és állandóan omlik. Anyukám,
most csütörtökön fölmondok, kapok 13 vagy 14 fontot, abból fölöltözködök
és elmegyek Londonba. Ott van magyar láger, ott próbálkozok továbbmenni.
Ha nem lehet, akkor hazamegyek, én nem bánom, mi lesz, de én ezt nem bírom.
Reggelire kapunk egy tükörtojást, egy kanál babot és egy kanál tejet. Ebédelni
nem ebédelek, vacsora meg minden nap birkapörkölt. Én nem bírom ezeket
a köcsögfejű angolokat. Mindegyiknek megmondom, nálam hülyébbekkel nem
tárgyalok, tik meg hülyébbek vagytok.
Kedves anyukám,
legközelebbi levelemben többet írok. Ezzel zárom soraim, sokszor csókolja,
kisfia: Karcsi.
Üdvözlök minden
fiút.
Legközelebbi
levelemet Londonból írom.
Csókolom.
Lelőhely: Budapest Főváros
Levéltára: XXV. 4. f. Fővárosi Bíróság, titkos ügykezelés alól kivont perek
iratai: 9024/1959. Fáncsik György és társai pere
Drága anyukám!!!
Ne haragudj, hogy annyira megijesztettelek
benneteket, de így láttam jobbnak, és mindeddig nem is tévedtem. Szerencsésen
megérkeztem, és most már dolgozom egy osztráknál. Van ennek földje, fűrésze
és fatelepe, én vagyok a gazdasági vezetője, 2 tehén, 1 bornyú és 8 disznó
korlátlan parancsnoka. Ráérő időmben pedig 3 autó közül az egyiket nyüstölöm.
Kosztom meg éppen főúri, napi ötszöri étkezés, csak éppen a cigaretta hiányzik,
mert itten olyan gyönge, hogyha mindég szívom, akkor is kevés. Gyönyörű
hegy és táj van itten, bőség és jólét mindenütt. Januárban, azt hiszem,
sikerül kivándorolni Kanadába vagy Ausztráliába, addig itten maradok, vidéken.
Hogyha nem kaptátok meg a levelemet, akkor Laci minél előbb menjen el Pécsre,
nehogy elvesszen. Ottan van Hauser barátom szekrényébe berakva minden,
a bőr lemberdzsek, és az, ami a kabát zsebében: 125 ft. Lacié lehet, a
többi holmimat pedig hozzátok el! Habár, nem bánnám, ha itten lenne a bakancsom
és egy ruhám, mert minden pénzem félre kell tennem a kivándorláshoz. Anyuka,
ha lehetséges, egy pár inget, zoknit, téli alsónadrágot, a bakancsom és
egy ruhát küldjél el és egy pár csomag Kossuthot. A fizetésemen pedig vegyél
valami ajándékot a gyerekeknek. Segélyt itten is adna Sz. E., de olyan
piszkos banda, hogy nem fogadtam el. Lali néniéknek írjátok meg, hogy hol
vagyok, mert ők azt hiszik, hogy Bogláron építem a barakkot. […] Csináltassatok
fényképet mindnyájatokról, és küldjétek el, mert azt hiszem, egy darabig
még csak így láthatlak benneteket. Még egyszer anyuka, ne haragudj rám,
és ne aggódjál miattam. Most már jó helyen vagyok, és jó dolgom van. Az
amerikaiak címét küldjétek el, és írjátok meg azoknak is, hogy hol vagyok,
hátha sikerülne odamenni! Na, de most már búcsúzok, mindenkit külön-külön
sokszor csókolok, a te szökevény fiad, Toto.
Lelőhely: Budapest Főváros
Levéltára: XXV. 4. f. Fővárosi Bíróság, titkos ügykezelés alól kivont perek
iratai: 9034/1959. Limbek Ottó pere
Jegyzetek
1 Vérrel írt levél a börtönből.
2 Dobi István (Szőny,
1898. dec. 31. – Bp., 1968. nov. 24.): miniszter, miniszterelnök, 1952.
aug. 14-től 1967. ápr. 14-ig, nyugdíjba vonulásáig a Magyar Népköztársaság
Elnöki Tanácsának elnöke.
3 Kínai és csendes-óceáni
kikötőkben használatos tört angolság. |
|