Évekig kereste a képletet, mely föloldja a merőleges ívek paradoxonát, míg rá nem ébredt, hogy a képlet megvan, mert minden megvan, legfeljebb ő nem ismeri.
     Akkor elutazott egy tengerpartra, ahol még sosem járt (vagy ha igen, nem ő, s ha ő, nem ott), és örömében minden halásznak a nyakába borult, abban a meggyőződésben, hogy a vizek emberei azért nevetnek, mert ők már korábban ráébredtek, hogy a képlet megvan, ha ők nem ismerik is.
     Ezek után hazautazott, és tovább kereste a képletet.