Tér. Iszony
 

Tüzes ekékkel szánt a szél
az elhagyott gyárudvaron,
s a rozsdafelhőt egy
iskolára fújja.

A bomlás ezer arca
néz, sok ferde raktár,
összevissza ösvény, hasadt
tetők és betört ablakok.

A sínpár átvág a csarnokon,
a kapunál visszaretten,
hiába várja, hogy a szárnyakat
kitárják előtte.

Pillantásom a kampókra téved,
a helyszín megbillen velem.
A rendész rég halott, de él
a reflex: nyitott táskámat

üres fülkének mutatom.