Naponta
 

eszembe jutsz és várni kezdelek
fél öt körül meghallom lépteid
a lépcsőházban s mint egy gyermeket
az ismerős hang jókedvre derít

várom hogy lenyomjad a kilincset
és megjelenj az ajtóban szemed
mindent elárul ha rád tekintek
meglátom a benn rekedt könnyeket

mint hogyha fejfájásom múlna el
amikor megjössz elviselhetőbb
leszek magamnak te meg szép leszel

attól hogy téged látlak s nem egy nőt
és elcsodálkozom hogy létezel
s szebb lesz a szép a sorsom élhetőbb