semmi sem történt
 

meddő pillanat alázza meg
a lefüggönyözött emlékeket…
ujjaid suhannak végig arcomon
összeér bőrünk szövete
a hámrétegek súrolják egymást
lágyan simogatnak
az arcomba lehelt szavak
mohón kóstolgatom
az eleven suttogást
de tévedéseink ablakán
beröppennek az éjszaka denevérei
nyakamban zihál az ősz
autók kerekei karcolnak mintákat
az eső-permetezte aszfalton
jelezve hogy semmi sem történt
azon az éjszakán
csak bennem rekedtél kicsit
s ujjbegyeim őrzik elárvult
arcod lenyomatát