(hajnalt az ujjaid közül)
 

az út tüskékkel teli

vágtat a telihold
foszló zsebeiből
lények esnek a tájba

görcseik vonzanak
a kanóc vége a
gyertya kifordult belei közé markol

tánc

meggyűlik és kiürül a kezemből minden
nem látom
magok sár mittudomén
nyakamban szél
kezemben fél liter hideg tej

*

újra megfigyelem a világosodást
nekiszaladok és elringatom