Kenyércédulák
 

Szombat

Mintha biciklikormánnyal köszönnék.
Megjössz valahonnan (vagy megyek én valahová),
és a kezedbe nyomok egy leszerelt
biciklikormányt, a bovden a semmibe lóg.

Titokban csatosüveget dugok a télikabátom
ujjába, és beszélgetés közben a kilógó csattal
megvakarom a fejemet.

Nem a testünket rejtegetjük, hanem az arcunkat
takarjuk el valami álarccal, mint a velenceiek,
miközben a kis- és nagydolgukat végezték,
mert úgy egyszerűbb volt nekik.

Hogyan lehet liszttel és korommal utánozni
a reggelt, az esküvő délutánját és az éjszakát,
ha tudjuk, a hónapokon fordul meg az életünk.
 

Vasárnap

A döntő pillanatokban talán szerelőaknába
kéne bújnom, egy olajtól csöpögő autó
vagy még inkább egy gőzzel fújtató mozdony alá.
Egy kezdetektől fogva ismerős test
kellett volna sokáig.

Közben meghozták a tökgyalut,
nem használták, de kétszer kimosták,
legalábbis ezzel köszöntöttek be korán reggel,
és a kilincset fogva elnéztek volna engem
estig, vagy a hűlt helyemet,
mert ők abból is tudtak olvasni.

Vagy hogy a dióverő pózna mit ír az égre
ákombákom betűkkel, meg annak az ellenkezőjét
a földre, kicsiben, és melyik az igazi.