Szezon
 

Jó kis szezon volt mondhatom!
Az apám nehezen tűrte száraz torokkal.
Többek közt a Szekszárdi Pincébe lejárt.
Vörösréz kannákban hordták fel a bort
Bár csak decis pohárban szolgálták.
Lejártunk oda, mert én is vele voltam.
Nézelődtem és hallgatóztam, na hiszen!
Jó páran voltak ott, mondhatni, épp elegen.
Hallhattam elégszer, mi lenne itt a megoldás,
Hogy megy ez másutt, hol nem ez van.
És aztán, hogy hol rontották el a dolgot,
Hányszor és kik és mennyire.
Ezért tartunk itt. Persze nem a borozóra
Gondoltak, hanem úgy ahogy, az egészre.
Megértettem én mindezt, mindannyiszor.
Csak a vak nem látta, pocsék ez a szezon,
Még tanáraim arcáról is lerítt, hogy látják
És szégyenkezve, háborús történeteket meséltek.
A kémiaszertárban találtunk egy csomó kotont,
Nem volt nehéz rájönnünk, mi folyik ehelyt
Azonnal, amint kihúzzuk a lábunkat onnan.
A pedellusról tudtuk, hogy az első sorban dobolt
Ferenc Jóska temetésén. Vagy a második sorban.
Voltak a rossz szezonnak ilyen jó figurái,
Igyekeztem a közelükben maradni és ez sikerült.
Ma is a közelükben vagyok, kitartón,
Próbálom utánozni grimaszaikat, gesztusaikat,
De sokra nem megyek vele.