Zsákokban hordja el
 
 
A megtüskésedett szívekről lefújt port
zsákokban hordja el az éjszaka,
az ablakok alatt osonván,
s végigkíséri őt a kutyák haragja.
Az alvók most az álom vizein csónakáznak.
A becsukott könyvek, mint a higannyal telített
szivacs, elnehezednek, lapjaik geológiai rétegekké
válnak, s a teremtés titkait
kutathatja bennük a csillagász.
Ázik az útmenti kereszt -
az ő terhe nem megosztható.
A sötétség nagy bálnatestének farkcsapásai
vágnak utat a csillagok között,
s közelednek rajta az ég menekültjei.
Nem pihenhet a föld.