Így is, úgy is
 

Hiszen megfuthattad volna futásodat
más bőrbe szabottan, más szemnyílásokon
jobbra-balra sohase kandikálva ki,
látatlan hagyva mind, ki megszaggattatott,
hörgő mezőt hallatlanul; kiátkozott
fiúk, meghurcolt apák vinnyogásai,
megverteké, ha nem roncsolták volna szét
hallásodat, a belsőt is, rendelt időd,
ha át meg át nem szőtte-fonta volna vég
nélkülien a folyondár. Ahogy kinőtt
rongyát a nyomorult, levethetetlenül
hordoztad életed, mit csak úgy juttatott
alamizsnaként, aki elvette előbb,
mit adott. Vontak volna, hívtak is. Velőd
leszívni s törölni kellett volna belül
ó képeket, félő, múló kis lényeged
átoperálni, mint a romló szerveket.
Volt felbujtód pedig, s űzött - milyen vakon! -
megfutni futásodat: szent törekedés
ez, akarat, aranykorok, bő évszakok
ismerik, s kimondani nem röhögtető
bennük. Engedtél is, nem is. Olyik beszéd
csalatkozván is vivőerőd. Eltaszít,
riaszt a másik? Törtető leszel, csalárd
így is, úgy is - hamis saját magadnak is.