A teljességről
 

Az ellentmondás nem vadidegen.
Bennem van. A rózsa kibomlik,
hívja a Nap, gyökere sötét
televénybe lenyúlik.
Azt szívja föl, ami ott van:
elhullott pajor maradékát,
mit a fény átadott a sötétnek,
elrongyosodott szirmot;
a rózsa a titkos bomlás cinkosa
lett.
És ott kaparász a halála is
a tövénél: egy lótetű rágja.
A lótetűt meg kikapja a rigó.
Minden azon múlik: állítok-e?
Ha igen, seregnyi "soha" indul
felém a csápjaival. Ha nem,
ledöngölt nyugalom van.
Majdnem-halál.
Vagy életnek tetsző lét-unalom.
Ezt ömlesztik,
jó zajosan.
S hiába.