Új Forrás - 2003. 7.szám
|
KELÉNYI BÉLA
Ake Nilsson hagyatékából
Roquebrune Minden reggel, amikor a partra ömlött az ég, minden egyes nap, amikor újabb és újabb darabok szakadtak és száradtak ki a parton, ott turkáltunk a simára csiszolódott maradékok között, és a nap végén néztük, ahogy azt a felfoghatatlan és beláthatatlan többit magába szívja, nyeli, nyeldekli a hullámzó sötét. Kisoroszi A ragyogás egyre csak késett, pedig azért mentünk a sziget végéhez, ahol egymásba sodródik a folyó két ága, hogy újra lássuk a délutáni napfényben tükröződő vizet, de a Nap egészen addig közömbös csillámokat vetett az enyhe szélben, amíg a döglött halak szikrázni nem kezdtek a parti kavicsok száraz hullámai között. |
|