|
|
Emlékek osztódása
Mindig marad valami emlék
a kamrazugban vagy a kémény mellett:
egy kinőtt csizma, egy sérült ágyúcső,
alig hallható szárnycsattogás
az eresz alatt.
Mozdul a kezem a félhomályban,
hogy egy sallangos lókantárt megérintsek,
de mintha fénnyé válnának ujjaim,
sután a semmibe nyuládozom. És ez már
Lengyelország tágas, nagy délutánja,
Zakopáne fennsíkja, ahol a fejszéktől messze,
egy tölgyfán hegyi harang hív, áhítatra.
A harangszót Isten hallgatja
s három lány duzzadó parasztingben.
Az ingük csupa rejtelem,
csupa titok.
Kik ők és ki vagyok mögöttük én?
Szélhordta vendég a hegyen túlról?
A magam emléke lázas időkből
vagy egy megfejthetetlen álomé?
A halántékom mellett
milyen felhő repül el illatosan
s milyen szilánk?
Talán egy újabb háborúé?
Bokámnál fű leng, szikla fénylik
és azt súgja a föld: énekeljek.
De hogyan, amikor szárnyas rakéták
suhogását hallom megint
s menekülő kocsik zörgését úttalan utakon?
|
|