Augusztus 19., kedd

Ferrari F50-esre gyúrok (a Shellnél két és fél hektoliter ólom- mentes 98-as megvásárlása után már 1.449 Ft-ért hozzá lehet jutni az 1:24 méretarányú változathoz), de Békéscsaba környé- kén csak ÖMV kút van. Felolvasom apámnak a tvarozsnyíka definícióját a Závada-regényből, negyed tizenegykor elindulunk, (névadónk tiszteletére Öcsödöt is érintjük), háromnegyed három- kor pedig bevallom Závadának, hogy reggel felolvastam apám- nak a tvarozsnyíka definícióját a regényéből. Az Elnöktől megtudom, hogy 1. csak a hét végén fizet, valamint, hogy 2. mindenki, aki eltalálja mindkét naplóíró személyét, ingyen nyaral. A hétre szánt 10.000 Ft-unkból 9.450-et azonnal elvesz tőlünk a Csontos Erika, ám én mégis leküzdöm a vágyat, hogy bombabiztos információimat - felesben - felajánljam a szintén korán érkezett és szintén eredménytelenül alkudozó Nagy Atilla Kristófnak. Inkább majd kölcsönkérek a Csuhaitól: ő biztosan be fogja venni, hogy postai úton a hétvégére várom az anyósom gyorssegélyét Törökszentmiklósról. Átrendezem a szobát. Kétágyas! ilyen se volt még - bár a fürdőszobásból, a Szijj Feriékre hivatkozva, kigolyóztak. Beizzítom a gépet, megnyitom a 7tatanap.doc file-t, egyben pedig - titoktartás végett - írok egy ügyes kis makrót, hogy ha valaki belép a szobába gombnyo- másra azonnal behívja a készülő új akadémiai irodalomtörténet 16. századi fejezeteinek részletes tartalomjegyzékét. Ébredés után felmérem a part állagát. Csuhai megjött, de nem merek tőle kölcsönkérni, mert friss szakállával és cyber-szemüvegével úgy néz ki, mint Szemere Bertalan, amikor eltévedt az időlabirin- tusban. Így aztán feleségem, Egyed Erika vágja meg Szijj Ferit (megérdemli) 5.000 Ft-ra, kihasználván, hogy Feri óvatlanul meghivatja magát egy kávéra. Tavaly óta a táborlakók átlagéletkora látványosan alacsonyabb lett, valamint radikálisan megugrott a kutyás nők arányszáma, kicsit szorongok is, de Garaczi, Jánossy és Lőrinczi megérkezésével, noha ők is nagyon fiatalok még, mégiscsak helyreáll a rend. Erika annyira örül a kétágyas szobánknak, hogy váratlanul megmutatja Gács Annának, akinek, gondolom, a teljesen felszerelt íróasztalomat, hálózaton kívüli számítógépemet, buta írógépemet: szelíd állatomat látva nem kerül sok erőfeszítésébe, hogy összerakja a teljes képet: a gombot nincs időm megnyomni, lebuktam. Babarczy Eszter és György Péter enervált, roppant magas színvonalú beszélgetése nem tántoríthat el az értelmiségi, Németh Gábor adta, kiérlelt definíciójától. Értelmiségi az, akinek hetente legalább egy gondolata van. (Picikét aggódom: már kedd este van.) A high-tech eszelős nyomulásának látomását pedig az a tény árnyalja némiképp, hogy Enyedi Ildikó új filmje látványának jó hatvan százalékát a fülemmel kell befogadnom. Jó film: a bénázás a témája, evergreen jelenetében pedig cigányprímás húzza a Republicot a bányászok fülébe. A beszélgetésen háromnegyed egy felé elalszom a kisterem átható kenderszagában. A jószívű vajdasági fiúk második üveg Pelinkovacába már bele sem kóstolok, bár egy fél vizespohárnyit azért elspájzolok holnapra. Virág Gábortól kapom, aki nemrég (az első a vezetéknév, a második a keresztnév:) Aaron Blumra magyarosította a nevét, abban a reményben, hogy ily módon mindétig Pompeji a szerzőlistájának élén fog szerepelni, nem tudván, hogy a nevek nemsokára lecsorognak a hátsó borítóról, a m betűsök az állócsillagok, mindig mondtam. Mikszáth, Móricz, Móra, Mikola. A zuhanyozóban egyetlen zuhanyrózsa sincs, becsavarom hát a sajátomat, tavaly loptam, innen. Olyan árvák voltunk ma. Talán azért, mert Mészáros Sanyi lapátkezei még Rómában verdesnek, a zuppa di verdura fölött.
 

Augusztus 20., szerda

Már nem vagyunk árvák! Csuhaival kidolgozzuk a tervet: le kellene itatni a Károlyi Csabát, kiszedni belőle a neveket, aztán eladni jópénzért, mindenkinek, teljesen tönkretenni a JAK-ot financiálisan, mire a Szirák átveszi a hatalmat. (Tényleg: arra is lehetne fogadni, ki lesz az új elnök. Kukorelly szerint a a választásokkor a polgárok jó része még mindig úgyis azt hiszi: a szavazás lényege abban áll, hogy el kell találni, ki fog nyerni.) Farkas Zsoltnak viszont csak kettőt kell kérdeznie, a többit elintézik a beszélgetőpartnerek. (Még egy beszélgetést tudok elviselni az Internetről.) A hangulat egyébként jó, bár egy kicsit aggaszt, hogy a feleségemnek dallamtapadása van: 9 és fél percenként rázendít a For ever love me...-re. Az Éjjeli Őrjárat bemutatkozása Danto-értelmezésbe torkollik vagy fullad, egyre többen gondolják, hogy én írom a naplót, merthogy mégis olyan nagyon figyelek. Próbálom Márton Lacira terelni a gyanút, mondván, ő még jegyzetel is. Mindhiába. A beszédes nevű Fekete Zoli felvetésének tárgyában, El Greco és Csontváry Kosztka Tivadar színtévesztésének, illetve színvakságának kérdésében nem merek állást foglalni, bár azt még én is tudom, hogy példának okáért Paul Newman fekete-fehérben látja a világot, arról viszont maradéktalanul meg vagyok győződve, hogy jó lenne, ha Földes Hobo László József Attila helyett Kukorelly Endre verseit szavalná nagysikerű és jogdíjmentes előadóestjein. A szakszemináriumokat kihagyom, mivel pedig Lator László megfutamodott a válogatott futballmeccs teremtette versenyhelyzet elől, estig pihi van. Kihasználom a csendes- pihenőt: kettős csavart alkalmazva szándékosan rosszul titokzatos pofával bejelentem, hogy "alszom egyet". Ébredéskor Erika átolvassa a naplómat, megfelelőnek találja, de (jó példa a szerző disszeminációjára) visszamenőleg erőszakkal beíratja a Gács Anna-jelenetet. Aztán kimegyünk a városba. Kis körben, titoktartás terhe mellett magvalljuk egymásnak, hogy annak idején valamennyien István, a király-rajongók voltunk. A focimeccsen aztán először harcosságommal és egy góllal vétetem észre magam (a szerzői szándék abszolút mellékes voltát példázva Farkas Zsolt két zoknija közt helyezem a pettyest a kapu bal alsó sarkába), majd nem egészen másfél perc múlva Garaczi pontos passzát harminc centiméterről baromi erővel a bal kapufára bombázom. A labda kirúgásszerű erővel pattan a pálya közepe felé, be is rúgják, ki is kapunk, csapattársaim azonban bár rángatózó arccal, de mégis kedvesen közös hibát emlegetnek, nagyon szeretem őket ezért. A magyar futball általános kérdéseivel, illetve a magyar válogatott VB-selejtező- jének problematikájával nem foglalkozom. Nekem az túl bonyolult. A történeti hűség kedvéért jegyzem meg csupán, hogy Svájc gárdája a 91. percben, a Kuttorról leváló Chapuisat leventególjával egyenlített, megítélésem szerint alighanem jórészt azért, mert a futballrajongó magyarság tökéletesen bizonyos volt benne, hogy ez így fog történni. A férfiak felfokozott idegi megterhelése miatt a fiatal képzőművészek bemutatkozása halasztást szenved. Az est kitűnő, Eperjesi Ági fotókísérletei és Menesi Attila minimális térmódosításai mellett mégis egyedül annyira emlékszem, hogy az egyik széria címe az volt, hogy Alibi House. Alibi Fashion. Garaczi trikójára viszont az van felrajzolva, hogy pálcika szív dávidcsillag. Ahogy hallom, az interpretációvégtelenben némelyek cionizmusa, némelyek fasizmusa miatt rótták meg e többszörös kódolású textust és viselőjét. Nem érek rá igazságot tenni, mert közben Závadával épp azt a jelenetet figyeljük a Honfoglalás című filmeposzban, amikor - hálát adva a a Csodaszarvasnak, hátát meg a Hét vezérnek vetve - Franco Nero erős nézéssel elfoglalja, majd egy roppant aljas bartell-üzlettel végképp magáévá teszi a Kárpát-medencét. Közben, este a tótóknál, elsütünk néhány Szvatopluk-párti viccet Palival, amit Kukorelly, persze, nem tűrhet tovább, a szlovák maffia világuralmának tényeivel kell megfélemlítenünk. Amerikából, ha bejön a PC - éhen döglünk, meglátjátok. Jobb félni, mint megijedni, fölszaladok a szobámba, gyorsan kihúzom a kutyás nőkre vonatkozó félmondatot. Mire visszaérek, Gács Anna már a Középeurópa Egyetem PC szabályzatát ismerteti: tanár diákkal egyáltalán nem, ha meg esetleg tanár tanárral, akkor azt (ez vajon mit jelent:) azonnal jelenteni kell, visszamenőleg is. Hú, mi lesz itt. Odoricsnak lőttek. Biztos, ami biztos, megkérdem Annát a kutyás nőkről, azt mondja nem ciki, fölszaladok a szobámba, visszaírom. Ma olyan bizonytalan vagyok. Vagy nem?
 

Augusztus 21., csütörtök

Reggel a népek arra gyanakszanak, hogy a két véresszájú tót írja a naplót. Ezt megint Csuhai találta ki, úgyhogy én mostantól Gács Annára tippelek. A délelőttöt egyébként világirodalmi műveltségem fejlesztésével töltöm. Gyarapodásom ugrásszerű, az is igaz, nagyon alacsonyról indultam. Megtudom (Márton Lacitól), hogy a spanyolok 60-as évekbeli Gyertyán Ervin-ötletek újraírásával próbálják magukat feltornázni a csúcsra, hogy a franciák gyomrát annyira megfeküdte a Napkirály, hogy azóta egyfolytában ellenállnak valaminek, forradalmuk permanens, ám a japánok ennek ellenére beelőznek a surranósávban, valamint, hogy manapság a mértékadó német regények elsősorban az északi sark meghódítását tematizálják. Érdekes megfigyelésem még, hogy ha valamelyik előadó kiejti a száján a halál szót, a közönség őrjöngő nevetésben tör ki (Kulcsár Szabó Zoli észre is veszi ezt, és óvatos körülírásokkal él), valamint az, hogy az előadók e reprezentatív mintája alapján az Elbától keletre egy óránál kevesebbet alighanem senki sem tud beszélni. Fél kettő tájban felbukkan a feleségem, picit zöld az arca, Takács azt tanácsolja, ne firtassam, hol járt hajnal ötig, nem firtatom. A vegák túrós csuszájának átható fáradtolaj íze van. Dolgozni szöknék, de megérkezik Balog József barátom, és megajándékoz egy vadonatúj, egyedi gyártású Cracker-sapóval (stool your image), a világ rendje helyreáll. Nekiállok dolgozni, a feleségem meg (átlátszó ürüggyel: több szem többet lát) szerteáramlik a táborban. Annyira tetszik, amit írtam, hogy többször is felolvasom magamnak. Ágoston Zoli Jadviga-szemináriumának csak a végét csípem el, Parti Nagy úgy rágja a fogpiszkálókat, ahogyan más cigarettázik, arról beszél, hogy poétikai természe- tű-e valóban minden igazi irodalmi tét, jó kérdés, még hozzá is szólok, pedig nem terveztem alakítani az eseményeket. Megér- kezik Ficsku Rodostóból, innen Párizsba megy, Rákóczi szívét megkoszorúzni. Pali igazi sztár. Egyrészt azért, mert ő írta azt, hogy Moft pufilj! Moft pufilgaff!, másrészt mert megvan neki a Hupikék törpikék-kazetta románul, KAF állítólag most fordítja magyarra. A focikában nem vétetem észre magam: sokat javultam, áttörtem egy határt, már nem vagyok mindenki hülyéje, csak egy a sok közül. Vacsora közben híreket kapok Erikám hosszú éjszakájáról, Ágoston Zolitól, Farkas Zsolttól, Závada Palitól, de ezeket most nem részletezném. Károlyi Csaba rávilágít, hogy a naplóírók hagyományos összetétele: rendes tag meg egy tiszteletbeli. Ki a másik? Závada? Kukorelly Endre? Parti Nagy Lajos?? Márton László??? Egymindegy, nekem már elvették a karom erejét. Már korántsem teljesen biztos, hogy tényleg olyan nagyon tetszik, amit írtam. Feleségemet ezúttal Balog viszi el. A Symposion-estből világos lesz, hogy azért mégsincs mindenki alkotói válságban a Vajdaságban. Jó est volt. Szemző Tibor estje pedig a hét első (és egyetlen) olyan ese- ménye, amire alighanem konkrétan mondanom kell valamit. Az iskolázatlan szem nem lát, az iskolázatlan fül nem hall, talán inkább hallgatnom kellene róla, mégis ha szabad ezeket a szókat használnom, erős, meleg, tiszta és radikális dolog volt, olyan, amilyennek manapság a művészetet képzelném. A beszélge- tésben, miként a kitűnő fiatal képzőművészek esetében is, két percen belül előkerül Szentjóby, Hajas és Erdély neve. Annak idején nem lehettek jelen, cserébe most is kísértenek, el kellene már végre temetni a halottakat (az irodalom-, a zene- és a képzőművészet történetében), fel kellene őket támasztani, különben itt maradunk örökre, ebben a beteljesítetlen, nagysza- bású, örökké fájó későavantgárdban. Ne légy reproduktív! Ne légy reproduktív! Ne légy reproduktív! (Bingó!) (Volt egy gondolatom!) (Baj-e, ha múlt héten is ez volt az az egy.) Lemegyek a partra, pörögnek a búgócsigák. Szégyenletes és gyors iramban erősödő antialkoholizmusomat roppant intelli- genciával, egy pohár sörrel fedezem. Megjött Zeke Gyula, egyenesen a Pepsi Szigetről. Könnyen megtalálom, mert Gyula nem ül műanyag székre. Rábízom hát a feleségemet.
 

Augusztus 22., péntek

A szemtanúk elbeszéléséből úgy veszem ki, az még nem lett volna baj, hogy a magastermetű Jánossy kritikus hajnali három körül szó nélkül lefordult a székről. Még talán azt is kibírta volna, amikor a mázsa körüli Ficsku prózaíró is rázuhant. Szervezete Barna T. költő terhét azonban már nem viselhette. A madárcsontú művész negyven kilója volt az utolsó csepp a pohárban. A naplóíró felesége vezette az autót, inkognitóban, benn ült az összes barát, vidám tréfákkal terelték el a beteg figyelmét bajról, s minden szavuk, gesztusuk, tettük mögött az eltitkolhatatlan fájdalom remegett, ó, hogy éppen ez, miért nem kerülhet bele a naplóba. A sebet bevarrták, Lajos azóta félrehajtott fejjel, függőlegesbe fordított szájjal falja a körömpörköltet, a patyolattiszta kötés alatt pedig új szexepil érik. Tata a machóké. Később Angyalosi Gergely bevallja ifjúkori bűneit és nyilvános önkritikát gyakorol, Babarczy Eszter tapintatosan rezümézi nekünk a kultúraelméleteket Kanttól Geertzig (aligha fogják Amerikából csak úgy hazaengedni), Odorics pedig jól átlátható oppozíciókba rendezi szigorlati tételeit. Az előadásokat követő vita parázs, bár Csordás Gábor, egy hátizsákká alakított óvodástáskával a hátán, már korábban eltávozott. Majdnem örökre bennragadunk az ebédlőben, mert Krasztevék speciális gyermekőrző karatekutyája elállja a kijáratot, aztán egy nagyon szép szőke nő (Kukorellyre való tekintettel nem mondok nevet) kiszabadít. A JAK közgyűlése rendben lezajlik. Új elnököt választottunk van. Ez eredetileg nem volt napirendi pont, de Károlyi Csaba 10-ből 9-szer Sárkányfürdőként emlegeti a Sárkányfüvet, ezért a Sir James Fraserre hivatkozó Ágoston Zoli által feltüzelt tagság váratlanul leváltja. Csak egy jelölt van. Amikor megtudom, hogy két milla van a pénztárban, megpróbálom én is jelöltetni magam, de lehurrognak. A szavazatszámláló bizottság elnöki posztjával kárpótolom magam. Miközben Bónus hosszan fejtegeti, hogy piaci megfontolások miatt, szerinte Dickenst, Proustot és Montaigne esszéit is ki kellene adni a JAK műfordító füzeteinek sorában (nem jön össze neki, mert tájékoztatják, hogy a Szántó Pista és Vörös összetrombitálta öt darab fiatal magyar műfordító és Göncz Árpád könyvelési hiányosságok miatt még mindig a Mátrában vesztegel), nos, mindeközben én a szavazócédulákon a hosszúnevű Kulcsár Szabó Zoltán és H. Nagy Péter neveit feltűnés nélküli aprólékos munkával Gácsra ill. Bényeire javítom, de végül a hermeneuták a nyakamra ültetik a Mészáros Maldini Jordan Ábelt, így jelöltjeim csak 20:8-ra nyernek. Az elnökség- ből kigolyózom, a választmányba beleerőltetem magam, és még Ficskut is sikerül megfékeznem, pedig tényleg nagyon haragszik, amikor Kőrösi Zoli nyílt színen Fecske Csabának szólítja. Zárásul felveszünk 93 db új JAK-tagot, Károlyi Csaba és Csontos Erika kurva drága, névre szóló tokaji aszúkat ajándé- koznak egymásnak, Odorics a számlák felől érdeklődik. A borokat ezeket megisszuk, aztán foci. Mesterkettest érek el, az évről évre és napról napra gyengülő mezőnyben ez alighanem azt jelenti csak, hogy végképp leálltam a fejlődésben. A Sárkány- fürdőt lekésem. Dolgozom, szorít az idő. Nádasdy Ádám a legrokonszenvesebb figura, aki valaha is pódiumra lépett Magyarországon. Ha a magyar kultúra egy nagy kultúra lenne, sok ilyen költőnk volna. Sőt, talán ha sok ilyen költőnk volna, akkor talán nagy lenne a magyar kultúra. A Bárka-est nem tud magába szippantani. Lecsorgok a partra, de még a búgócsigák sem pörögnek. Beszélgetés, belerúgunk a Magyar Narancsba, az Aktuálisba, meg mindenbe, ami még mozog. Bónus vicceket mesél, Ficskut megverik, van egy kisebb vita arról, esznek-e halat a szánhúzó kutyák. A többség három cent vodkákkal menekül előrefelé. Háromnegyed egy felé lesz végképp világos, hogy erről az estéről én immár tényleg lehúztam az összes bőrt. A táborban Bozsik Péter (tüdeje helyén - mint Humphrey Bogart-nak - két fekete korall) bevallja, hogy ő már csak bőrön keresztül lélegzik, szeptember 5-én pedig végleg leszokik majd a dohányzásról. Újratöltöm a Zippomat, és aludni térek.
 

Augusztus 23., szombat

Erikának egy baja, mért nincs három élete. Az egyiket a párja kapja. Egyébiránt le kell szögeznem, hogy a rádiós-tévés beszélgetés nagyjából olyan, amilyennek én egy beszélgetést elképzelek. Kőrösi Zoli vallomása kifejezetten meghat, egészében véve pedig, azt hiszem, a rádióban és a tévében jó kezekben van az irodalom. A szünet utáni vita aztán némiképp elmocsarasodik, lassú észjárásom miatt, engedelmükkel, most fejteném ki eszméimet. Nos, az irodalom halála-kérdéskörben nem szoktam - hogy Gömbös Gyulát idézzem - kongatni a vészmadarakat. Bizonyos értelemben hidegen hagy, hogy az irodalomnak egyre kisebb a tere. És azt sem gondolom, hogy reklámot teremteni viszont csakis ifjúkori eszméink bűnös elárulása által lenne lehetséges: Magyarországon 1989 óta egyetlen könyvet csináltak meg igazán rendesen, a Závadáét, és én semmi kivetnivalót nem látok a dologban. Egy irodalmi mű nem úgy lesz siker, ahogyan egy mosópor, hanem a második körben. Ha egy belterjes társaság nagyon hangosan, nagyon látványosan örül valaminek, a fanyalgó vagy tájékozatlan kívülállók előbb vagy utóbb el kezdenek gyanakodni. Pillanatnyilag a kánonformálók szakszerűen mediatizált öröme iránti irigységet látom az egyetlen olyan mozzanatnak, ami a második körben, a szöveg értelmezett formájával bevonhat vagy megteremthet új olvasókat. Az általam ideálisnak gondolt médiaműködés prototípusa a Tom Sawyerben figyelhető meg. Amikor Tom beadja a népnek, hogy kerítést festeni csudálatos dolog, az attól kezdve valóban az is. Van még aztán az a klasszikus reklámfilm, amikor a depressziós bemegy a kocsmába. A sarokban vidám, fiatal társaság mulat. A szomorú pofa végignéz a termen, odavánszorog a pulthoz, szemébe néz a csaposnak, rámutat a vidám, fiatal társaságra, és azt mondja: Olyat kérek. (Még csak szombat van, és ez már a második gondolatom a héten!) Ebéd után elvonulok. Aztán mélán elgyönyörködöm benne, mi szépen forognak Pongrácz Tibor barátom agyában azok a nem mindennapi fogaskerekek. A magyar filozófia egyébiránt aranykorát éli. A legutóbbi Helikon szerint a magyar irodalomtudomány is aranykorát éli. A fiatal képzőművészekkel itt járt kritikusok szerint a képzőművészeti kritika is aranykorát éli. A zenekritika meg évek óta a topon van, ugye. Mindez ugyan némiképp ellentmond mindennapi tapasztalataimnak, de legalább feldob. Ezzel együtt a szóba kerülő Lukács főhadnagy, Lukács iskola, Lukács óvoda, Lukács bölcsőde metaforikát én csak a szedercsíráig merném folytatni. (Ennek is az a geci Lukács az oka.) Gucoghy Szilvivel a nagy Gatsbyről beszélgetünk, Németh Gáborral Duinóról, (Erika önfeláldozóan fáradtságával indokolja, miért nem megyünk el velük a titkos helyre), Károlyival meg arról, hogy Mészárosék eltalálták a naplóírókat. Térey is megjön, de vele egyáltalán nem lehet beszélgeti, mert fejben már most az őszi JAK tanulmányi napokra készül, A belterjességről szóló esszéjével. Végül azonban csak sikerül kirángatom elefántcsonttornyából, megmutatom neki a mai Népszabadságot, ahol is - egész heti kicsinyhitű okoskodásunknak ellentmondva - Ujj Péter legújabb hatalmas cikkét Térey Jánosnak a Kemény István szigeti megveretését tárgyazó versével látta leglátványosabban lezárhatónak, (hogy aszongya: Ő sem a Krisna-sátorban kosztol,/ ha beteszel neki, ököllel riposztol), szóval mit akartok még, de tényleg. Sárfocika. Amit tegnap magamról írtam, az nem érvényes. Rendezem a sorokat, pótlom lemaradásaimat. Megbeszéljük, hogy a feleségem feltűnés nélkül kanárisárga esőkabátja alatt fogja becsempészni a számítógépet a terembe, hogy az utolsó percig tartson a feszültség, bár szerinte már csak én nem tudom, hogy mindenki tudja. (Előre megmondom, hogy ne lehessen vita: ha Márton Laci lesz a társam, meghalsz, Károlyi!) Éneklő Borz ünnepi est. Édeseim! Maradjatok együtt! Fölmegyek a szobámba. Utolsó simítások. A hangulat a tetőfokára hág. It’s showtime. Hát, ahogy a Laca mondta egyszer, most akkor az Úgy érzem, hogy becsukom a boltot, elfogyott már minden ami jó című szám következik.