Triptychon
                      Fodor Andrásnak

   Tegnap még hó ringott fehéren a kertekben nyílni készülő
   tulipánokon  mint  hamvas  mellbimbókon a forró lehelet.
   Most  korán  napzó kamilla  szemez a romváros köveivel.
   Üresek  a nyitott kőszarkofágok - aljukon pár csöpp hólé.
   Olyanok, mint  a  rozsdálló fürdőkádak, melyekből a vizet
   már leeresztették, és...kiszálltak belőlük a testek, (párájuk:
   angyalfehér).  Nem várták ki  -  megelőzték a feltámadást.
 

Tarlóra űzött angyalok járnak:
kéve-szárnyakat kaptak az Úrtól
Éva gyermekei, kegyelemből.

Sehol egy fa. Kasza szisszenése
kígyó füttyeként hiába kísért -
égre szökött aranyalma a nap.

Továbblapozódott Biblia lesz
estére a mező - keresztekké
súlyosulnak a tört-arany szárnyak,

szögként sebez az áthevült porszem,
kínt nem olt a megecetesült víz -
s korbácsnyom a testen a verejték.

                                               Bükkaljai pillanatkép

                                                 1996. november 19.