A Legyél helyettem én című Tsúszó-emlékműsort 1995 szilvesz- terének délutánján tűzte műsorára a Magyar Televízió. A felvett több mint egy órányi anyagból harminc perc került a képernyőre. Tudjuk, hogy az irodalom és a játék fogalma nehezen választ- ható szét: sokak szerint jó irodalmat és jó játékot teremt az ígéretesen gyarapodó, folyamatos feltárásban lévő Tsúszó- életmű. Örvendetes, hogy az irodalmi lapok oldalait kinőve a Magyar Rádió adásába, a budapesti Vígszínházba (egy fergeteges Tsúszó-est erejéig) és a Magyar Televízió stúdiójába is belopa- kodhatott a költő szelleme.
     Az emlékműsor házigazdájának, Vallai Péternek az egyik legavatottabb Tsúszó-kutató, Hizsnyai Zoltán segített bemutatni a felvidéki születésű irodalmárt és képzőművészeti mindenest. A házigazda ezekkel a szavakkal zárta a Magyar Televízió (első) Tsúszó Sándor emlékműsorát: "...és most, már valóban dimen- ziókon túlról, mintha századunk első feléből kiabálna hozzánk, mai írókhoz, költőkhöz, Tsúszó-kutatókhoz, hogy vizsgáljuk őt meg alaposan, mert valószínűleg megéri."
     A fenti állítás ékes bizonyítékai kívánnak lenni az itt közlésre kerülő Tsúszó-opuszok is. A Vég és rendelet, Újévi elégia, valamint a Fogságban című művek még 1994 novemberében kerültek napvilágra Pozsonypüspökin, a Kalligramban már közölt Vonzások és kísértések vagy az ÓNIX: fekete-fehér kőima című versekkel együtt, de mivel dátumon kívül semmiféle név vagy álnév nem szerepelt a megsárgult lapokon, kimaradtak az akkori válogatásból. Pedig ki más írhatta volna őket, mint Tsúszó? Ráadásul a fanyar, talán valóban végrendeletnek szánt Vég és rendelet, valamint az írás nehézségeiről beszámoló Fogságban című költemények sokban rokoníthatók a többi pozsonypüspöki lelethez. Tsúszó ekkor már csak álnéven publikál (vagy egészen egyszerűen név nélkül!), fagyos sorai jéggyöngyként peregnek szanaszét. A rózsakert már csak "hervadt virág-hárem", az illatos éjszaka "tus-óceán", s a remény nem más, mint "a sárban egy szelet fehér kenyér". A "rigmusokat gurító gyermek" ujja csupa szálka a szavaktól, "a múzsa körmöst osztogat, nem csókot ád".
     Az a bizonyos "röntgenfelvétel" 1941. július 9-én készül el a pozsonyi Mihálykapu utcában...

     1997. november 10.