A Béke-téri piacon
 

A Béke-téri piacon ott topog nagyanyád,
körtét árul, itt a klappkörte,
itt a klappkörte, kiabálja,
olyan sápadt, olyan fáradt a drága,
kissámlik, háromlábú tábori székek,
induljatok el érte.
Köténye zsebe: két mély kút.
Kötényéből a gyémánt-pénz elgurult,
gyerek vagy, szaladsz utána,
hogy gurul, hogy gurul a fillér,
s elvész a porban.
Vagy a Nap, az égi
kiskakas szippanthatta föl?
Szipogsz. Siratod.
Vigasztalnak a halas kofák:
kisfiú, megnőj, bajszot növessz -
bajszod lesz majd, mint a
harcsának, hát nevess!
Már nevetsz, félkrajcár után
gurul a nevetésed.
S füleled: kofa-miatyánk száll.
A Béke-téri piacon
legpirosabb alma az arcod
olyan kocsis-ámen a párja,
Nagyanyád körtét árul, itt az olcsó
klappkörte, klappkörte,
kiabálja a drága.

Épp csak virrad -, mellette
elalszol, félig állva.
Egy cigánylány jön, tenyered
rajzát nézi, az álmod ő vigyázza.