jót és rosszat a tékozoltat és a tékozolhatatlant gyönyörű fölöslegeinket a kapkodás iramában mégis végezetlenül dolgaink erdejében egy erősen fogadott valahai akarás csöndes halálát a fák mohás oldalán hogy lám senki nem tapintott nem horzsolt arcával nem kért helyes útirányt de mégis tudtuk merre s miért múlik el a Nap és az eső tompított ritmusára merre kerekednek jegyzőirkánkban a betűk boldog könnycseppjei amikor vége a loholásnak vége a szökéseknek is már előre megköszönjük a biztos landolást: megígért birtokunkra a jó visszatérést amen. |