Ahogy rákészülök, ahogy mélyéig megsejlik, ami most indul, telik, a szagokban, ahogy a kéz a lámpa gombja felé, a kutyaugatás, a partravetett bárka sötétsége, a tenger rég visszahúzódott már, a csontvelőben suttog, de itt a falakban, falakból, víz ízéből, minden rejtekből idemormol, könyvek közül, padlóból, szivárgásszerű, majd lassan kicsordul, patakzik, áramlik, mennyiféle fényből a fénye, telelefonálok barátomnak és elmondom neki, de ez úgysem közölhető, ahogy zubog, hullámokat csap belém, belőlem, van köre is, lassan forgó, a testem takarója is leszakad, elvásik tőle, bőröm az öröm, a gyomor, máj, belek ebben az éjszakában fénylenek, örvény forgat, áramlás visz el, lehet-e ekkora bősége, tere az életnek, ez most két álom között, amikor a horhosból kifelé hunyorogva a sivatagba.