violavirradatban ébredek
ablakom alatt alig kődobásnyi
távolban itt ragyogsz gyerekkor
évek deszkapalánkján átugorva
jászola mellől a tavasz
csikaját eloldozom szétrohadt
alom helyett tiporjon sarjadó
füvet tenyeremből adok
lucernát barkabundás kisnyulaknak
a horgászbotomat billegtető
halakra lesve patakparti
bokrok tövén rakok piros tüzet
csutaszár-hegedűmmel madarat
ríkatok cérnavékony barázdát
cserebogárral szántok a homokba
s hónapos esők korai fagyok
ha már letérdeltetik az utolsó
virágokat s a füvek élét
csorbára csipkézik az őszi
réten tehenet hajtok utamon
csülöknyomok füstölgő kráterek