|
Kaposi Endre
Fotó - Esztergom
Esztergom és a fotográfia kapcsolatai
a 19. század első feléig nyúlnak vissza, és a sors különös kegyelme folytán
a város ma is bővelkedik fényképező tehetségekben. Szinte nap mint nap
örülhetünk fotográfusaink ország- és világszerte sikerrel zajló szerepléseinek.
Ezért nem alaptalanul gondol az ember arra, hogy milyen szép is lenne megérni
azt a napot, amikor majd megnyílik az Esztergomi Fotótár, ahol az érdeklődő
bármikor megtekintheti a városban hajdan és a mindenkori jelenben mőködő
fényképező művészek jeles alkotásait. (Eddig még az egyházi és világi gyűjtemények
fotóarchívumai által rejtegetett kincseket sem ismerhettük meg. Pedig legalább
egy időszaki kiállítás erejéig összefoghatnának a város múzeumai.)
Tény, az Esztergomban
képviselt számos alkotóművészeti ág közül a fotográfia vált a legsikeresebbé,
és külön öröm számunkra az új, ifjú tehetségek felbukkanása.
Éppen ez a
folyamatos utánpótlás teszi lehetővé azt, hogy, a most negyedszázados múlttal
rendelkező fotós alkotóközösség ünneplése révén ejtsünk szót Esztergom
és a fotóművészet kapcsolatáról.
I.
1842. május 14-én hagyta el Beimel József
esztergomi nyomdáját az a német nyelvű hirdetés, mely ezt a címet viselte:
"Az első daguerrotip Esztergomban. Az aláíró Giacomo Marasston Velencéből,
azaz Marasztoni Jakab, az Első Magyar Festészeti Akadémia későbbi létrehozója.
1846-ban Haeck
János esztergomi korcsmáros egy "gyors arczmásoló" eszközeit "adósság feiben
lefoglalván" maga próbálkozik daguerotypiák készítésével. 1863-ban Aranyvári
Zsigmond "fotografirozó" működik a városban, 1864-ben pedig Tyroler Béla
nyitott műtermet a Széchenyi téren. 1868-ban kezdte meg esztergomi munkásságát
Beszédes Sándor, aki eredetileg csak átutazóként érkezett, ám haláláig
a város fényképésze maradt. 1876-ban Stockman Nándor, 1878-ban Brodszky
Mór, 1880-ban Nagy Ferenc, 1881-ben Möller Lajos, 1885-től Kádas Károly
jelenti Beszédes számára a konkurren- ciát. 1889-ben Kozmata Ferenc is
felkeresi Esztergomot, 1899-ben pedig már az első amatőr fotótárlat is
megnyílt a Kaszinóban. Ebben az évben tűnik fel az esztergomi fotótörténetben
Klómann Ferdinánd, aki kiváló fényképész létére 1910-től festőként működött
tovább.
1915-ben érkezett
a városba André Kertész, aki a 26. gyalogezred tisztjeként kisebb-nagyobb
megszakításokkal mintegy három évet töltött itt, és ezen idő alatt készítette
világhírűvé vált esztergomi felvételeit. 1937-ben nyitotta meg önálló műtermét
Martsa Alajos, aki a modern szemléletű portréfényképezés meghonosítója
lett Esztergomban. Életművében a két világháború közötti magyar szellemi
élet kiemelkedő alakjainak portréit találjuk. Róna volt a mestere, aki
Sziklaihoz hasonlóan ugyancsak önálló műteremmel rendelkezett a városban.
A harmincas évek végén Müller István és társa, valamint Albreht Ferenc
is a városban működött. 1942-ben Eitler Gottfrid is önálló műhelyt nyitott,
aki korábban Albreht és Martsa segédje volt.
A második
világháború után Albreht, Eitler és Róna még évtizedekig működött, sőt
egy rövid időre Martsa is visszatér a fotográfiához. Ennél lényegesebb
azonban az a körülmény, hogy Martsa inspirálója lett egy nagyigényű fotóamatőr
mozgalomnak, melynek előzménye a Szent Imre Gimnázium 1941-43 között működött
fotóköre volt.
II.
Az új városi fotószakkör dr. Kékessy József
gimnáziumi tanár vezetésével kezdte meg működését. Jórészt e körből került
ki aztán az az amatőr fotósgárda, mely ezelőtt negyedszázaddal megalakította
az azóta méltán elhíresült Esztergomi Fotóklubot. (Mai nevén, 1989-től
ART Fotóstúdió.) A klub megalakulásáról Dudás György - az egykori titkár
- 1978-ban így emlékezett: "Azon a ködös, esős októberi napon mintegy ötven
fotós határozta el, hogy klubot alapít[...] Senki sem gondolt arra, hogy
a megalakulás után csakhamar 10-12 főre olvadt klub valamikor a magyar
amatőrfotósmozgalom egyik reformálója, megújítója lesz. [...] Egy évre rá
már a magyar amatőr fotográfia egyik legnagyobb seregszemléjére kapott
a klub meghívást, 1969 augusztusában a Szegedi Fotószalonon ott voltak
az esztergomi fotósok is. Egy évvel később már országos fotókiállítást
szervezett a klub. [...] A klub, ahogy korosodott, úgy kért és kapott nagyobb
részt az egész magyar amatőr mozgalomból. 1971-ben vállalta a középfokú
szakkörvezetői tanfolyam megrendezését a Népművelési Intézettel karöltve.
Egy évre rá nagysikerű felsőfokú alkotótelepet szervezett [...] A visszaemlékezések
sorát az 1973-as országos fotókiállítással kell folytatni, amit a város
milleniumi ünnepségeinek részeként rendeztünk. [...] Klubtagságunk számtalan
bel- és külföldi kiállításon, pályázaton vett és vesz részt igen eredményesen
[...] A klub munkáját elismerendő 1975-ben a kulturális miniszter oklevéllel
jutalmaza a kollektívát, 1977-ben a Megyei Tanács nívódíját nyertük el.
A Szegedi Fotószalonon 1975 óta tartó sikersorozattal ez évben negyedszer
nyertek kollekció és egyéni díjat klubtagjaink. Örvendetes jelenség a 70-es
évek végén az az áttörés, amelynek még ma is tanúi vagyunk: a korban számottevően
megfiatalodott klubtagság szakított a hagyományos fotográfiai stílussal
és új mondanivaló, új formák felé fordult, amelyekről ma már elmondhatjuk,
hogy az országos fotósmozgalom avantgard irányzatának meghatározója lett".
A klub alapító
tagjai Debnárik János, Dudás György, dr. Kékesi József, Komora István,
Lotka Istvánné, Simon Tibor és Vigovszky István voltak. Hozzájuk csatlakozott
a fiatalabb generáció képviseletében Balla András, Kollár István, Sipeki
Gyula, Tamási Péter és Szilágyi László. A klubon belül a Sipeki-Tamási-Balla
hármas a hetvenes évek második felétől STB csoport néven külön alkotóközösségként
is megnyilat- kozott.
A klub negyedszázados
fennállása önmagában is ünneplésre méltó tény lenne, ám itt sokkal többről
van szó. Ez a közösség a magyar fotóélet és vizuális kultúra elismert intézményévé
nőtte ki magát, sőt, az experimentális fényképezés terén az egész magyar
fotográfia egyik alakító tényezője lett. Tagjainak munkásságában először
jelentkezett hazánkban a posztmodern fotográfiai szemlélet.
A fiatalok
újabb nemzedékét köszönhetjük Mudrák Attila, Major Ákos, Fiala László,
Csontó Lajos és Kovács Melinda személyében, akik Balla és Szilágyi mellett
ma egyszersmind a közösség legaktívabb tagjai. Ezt bizonyítja Hetek
címen Komáromban rendezett közös tárlatuk is.
Az esztergomi
fotósok kezdeményezésének köszönhetően indult útjára az idén immár kilencedszer
megrendezésre kerülő Esztergomi Fotóbiennálé is, mely a legjelentősebb
konceptuális fotóbemutató mindmáig.
A biennálé
megszületésére Fábián László így emlékszik a klub 1989. évi katalógusának
előszavában: "négy esztergomi fiatalember: Balla András, Kollár István,
Sipeki Gyula és Tamási Péter felkerestek Népművelési Intézetbeli hivatalomban,
és előadták elképzelésüket a biennálé szervezésére. Volt abban valami megható,
ahogy csaknem az irrealitás világából azonnal gyakorlatias gondokra váltottak.
Az igazság az, már akkor is kizárólag a személyes kezdeményezések, az egyéni
rögeszmék vívták ki az érvényesülés jogát. Lett biennálé, országra szóló
csoda, jöttek mindenfelől a fiatalok. Főleg olyanok, akiknek nem fért a
fejükbe, milyen alapon vallják magukat a »profik«, a szakma kizárólagos
letéteményeseinek [...] Félreértés ne essék, semmi irigység nem munkált ezekben
a fiatalemberekben, annál inkább azonban a szomorúság, hogy a szakmát ilyen
olcsón adják.
Az a két évtizedes
fáradhatatlan szervezőmunka, mely a biennálé létét, anyagi hátterét, egyre
színvonalasabb propaganda anyagait biztosítja, mára elérte azt, hogy a
város és Komárom- Esztergom megye művészeti életében a fotó súlyt és tekintélyt
nyert. A meghirdetett tematikák a fotóművészet időszerű és izgalmas problémáira
irányítják a figyelmet, és egyre nő a képzőművészet felől érkező kiállítók
száma is. Talán nem esünk túlzásba, amikor azt állítjuk, hogy hazánkban
a képzőművészet és a fotó összebékítésében az Esztergomi Fotóbiennálé tette
a legtöbbet.
A Magyar Fotóművészek
Szövetségének Budapest után Esztergomban van a legtöbb tagja (10 fő), közülük
nem egy nemzetközileg is ismert művész. A fiatalok közül ketten kapták
meg a három évre szóló Pécsi József fotóművészeti ösztöndíjat. A megyei
művészeti- és pro urbe díjas klubvezető, Balla András - aki a Fiatalok
Fotóművészeti Stúdiójának és az Esztergomi Fotóbiennálénak is művészeti
vezetője - a Parlamentben vehette át 1991-ben a Balogh Rudolf fotóművészeti
díjat. A klub egy tagját - Szekeres Jánost - sorai közé fogadta a Nemzetközi
Természetfotós Szövetség.
A kiállítási
pályázatokon nyert díjakat már nem lehet pontosan összesíteni, ezért csak
az utóbbi három év legjelen- tősebb sikereit soroljuk fel: 1991-ben a Budai
Várban az országos fotótárlaton Kovács Melinda kollekciódíjat kapott, Csontó
Lajos az experimentális, Balla András pedig a portré kategóriában nyert
fődíjat. Az 1992-es Esztergomi Fotóbiennálén Kovács Melinda a fődíjat,
Csontó Lajos a Művelődési Minisz- térium díját kapta meg. 1993-ban a Pesti
Vigadóban rendezett országos fotótárlaton Kovács Melinda az Aranykamerát
és a velejáró nagydíjat nyerte el, Varga László Kodak-díjat kapott a Nimród
pályázaton. Ugyanebben az évben a Pannónia Fotószalonon a klub a legjobb
kollekció díját érdemelte ki.
Öten kaptak
megyei alkotói ösztöndíjat. A tagok között van egy megyei művészeti díjas,
egy pro urbe díjas, de párizsi, római, kölni, frankfurt-maintali, rambouillet-i
és wörti alkotói ösztöndíjas is volt.
A stúdióban
négy fali háttérrel, öt tárgyfotó-háttérrel, 3 Osram lámpával és állványokkal,
3 derítőernyővel, műtermi állvánnyal és létrával megteremtették a nagyfilmes
műtermi fotózás feltételeit. Erdélyi és felvidéki kirándulásaikkal, pilisi
és tiszai túráikkal lehetőséget biztosítottak a szabadtéri fényképezéshez
is. Bár sok a jelentkező, 33-as létszámukat emelni nem tudják, mivel a
műterem nagysága 4x5 m.
A klub Esztergomban
utoljára fennállásának 20. évében állított ki, és egy szerény katalógust
is megjelentetett. Sepsiszentgyörgyben, Párkányban, Szentendrén, Únyban,
Kézdivásárhelyen és Brassóban volt tárlatuk ezután, valamint csoportokban
Espooban, Cambréban. Mivel a tagság sok más alkotói közösségnek is tagja,
az azokkal való szerepléseket itt most nem tüntetjük föl (pl. EMC, FFS,
ELSŐ csoport).
Az 1994-es
Esztergomi Fotóbiennálé díjnyertesei között megint ott vannak a klub tagjai
is, bizonyságául annak, hogy a nagy fotóshagyományokra épülő 25 éves közös
munka kiemelkedő eredményeket hozott, és további reményekre jogosít. Erre
engednek következtetni az esztergomi fotósok munkáival egyre nagyobb számban
megjelenő fotóskönyvek és más kiadványok, valamint hazai és külföldi egyéni
és csoportos tárlatok imponáló száma és színvonala is. Őszintén reméljük
és kívánjuk a jubiláló klubnak, hogy ilyen termékeny legyen számára a következő
negyedszázad is. |
|